Jól lehet, a hazai rock mindig is valami "fura figura" a világ rock palettáján, (mert ott van, rajta, ez nem kérdés), viszont a "Ricse" ezen belül is az a banda, akikre sok mindent mondtak a kezdetektől, csak azt nem, hogy de jó, van saját rock bandánk. Renitens, lázadó, a pártállam szemében tüske, ütni való szégyenfoltnak deklarált, nem kívánatos elem volt. Sokan nem is gondolnák mindezen tények mellett, hogy a feldolgozásokkal fellépő lányzenekarként '69-ben alakult, Nagy Feróval '71-ben kiegészült, s folyamatos tagcserékkel átalakuló formáció még a diszkózene világába is betette a lábát, amolyan érvényesülési, megélhetési szükségletből. (Az vessen rájuk követ, aki tudott volna jobbat javasolni a számukra azokban az időben! Na ugye!) Hozzá kell tennünk, Feró számos sláger szerzője, az akkor kedvelt és népszerű énekesnők sikereinek egy részében főszereplő. Nincs ebben semmi ellentmondás: sokoldalú szerző, s zenei affinitása nem kétséges. S még így sem a jófiút akarta látni benne Aczél elvtárs, de ez már az ő baja legyen "odafent". Mint ahogy az ő hű csatlósa, Erdős Péter sem, akiről, s édesanyjáról "sok szeretettel" emlékezett meg akkoriban a CPG kultúr zenekar. Nos, "Feró tesó" nem sokat faxnizott ezeken a pártkatonákon, meglehetősen gyorsan szakított a diszkós korszakával, '77-ben oszlatta fel "önmagát”, s a Miklóska-Lugosi-Gidófalvy-Donászy triumvirátust hóna alá csapva '78-ban már AC/DC alapokra épült a zenei világuk. Ez a '81-ig tartó "fekete bárányok" korszak maga a klasszikus ős-Ricse. Feloszlásuktól, 6 éves hallgatás ellenére Feró nyughatatlansága nem csökkent. Egészen biztos, hogy az ezen időszakban kivételt képező '84-es Ifiparkbeli (Budai Ifjúsági Park, ma Várkert Bazár, ugyebár) meglepetés fellépésük a Bikini vendégeként jelentős spirituális muníciót adott a '87-es korszak megkezdéséig: A jelenleg már bontási fázisába került Pecsa színpadán Feró bejelentette hivatalosan is a Beatrice újjáalakulását a Miklóska, Lugosi, Waszlavik, Zsoldos, Kreutz zenésztársak felállásában. Az akkor már jó 15 éve aktívan színpadi tényezőként ismert "nagyferó" ez után egy évvel élhette csak meg azt az áttörést, amelyet addig a politikai felső vezetés és leágazó nyúlványaik lehetetlenítettek el - az állami monopóliumból kikerülő hanglemez ipar felszabadulásának köszönhetően, először birtokolhatott a Ricse saját albumot, s dupla bakelit formájában a '78-88 /as évtized vált otthon is hallgatható ténnyé. Hamar vált sikeres, befutott zenekarrá a Rice, új korszaka '94-től számítandó, s eleinte az "új" előtag használatával futottak a hazai pályán, nem sokára elhagyva a jelzőt. (nagyon érdekes a számomra, hogy akár iskolába akár gimnáziumba kezdtem járni, Feró valamit újított a bandáján. ...és akkor az ember ne érezze magát megfigyelve?) :)
Mondhatjuk, hogy szinte menetrendszerű, 6 évenkénti szakaszhatárok jellemzik a Ricse életútját. A legutóbbi, 2010-es váltás óta tartó, s eddig pont 6. éves időszak szimbolikus állomásához értünk:
december 2-án lép színpadra a zenekar a Barba Negrában tervek szerint 22.30-kor. A késői kezdési időpont sejteti, hogy valami készül. Méghozzá az esemény egyik különlegessége, hogy előttük 20.30-tól a Lord lép fel. Egyebeket pedig ott, a helyszínen lehet megtudni.
Szolíd r'n'r kulturális összejövetel elébe nézünk: talán nem körömcipős lányok és páva fiúk sorakoznak majd a bejáratnál - nehéz elképzelni, hogy itt a málnaszörp és csokis fánk fogy majd a leginkább, valami azt súgja, kakas nyalóka és vattacukor árusítás sem lesz. Aki ilyesmire vágyik, hozzon magával otthonról!
(o.c.ruthner)
