A Beatport (a legnagyobb elektronikus zenei platform) saját szabályzata jelenleg azt mondja, hogy nem fogad el olyan zenét, amelyet „wholly or substantially generated by AI”, vagyis teljes egészében vagy jelentős részben AI generált. Ez azért kiemelt fontosságú, mert az elektronikus zene nagy része az AI előtt is mások által gyártott, újrahasznosított groove-okra és mintákra épült. Mondhatjuk azt is, hogy az AI ennek a folyamatnak a logikus folytatása. A köztes lépcsőfok a Splice és Loopcloud típusú platformok, ahol minden, nemcsak elektronikus stílusban lehet egész zenei témákat letölteni.
Az ausztrál hivatalos zenei listákon az AI-generált zenét már nem engedik versenyezni. A döntés hátterében az is áll, hogy egyre nagyobb mennyiségű AI-zene kerül a streaming ökoszisztémába. Egy friss elemzés szerint 2026 júliusában a világon megjelent zenék 38,5%-ában volt valamilyen generatív AI-komponens.
Szeptember 1-jén több ismert előadó csoportos pert indított a Suno ellen. Nem egyszerűen a dalok betanítása a fő kérdésük: azt állítják, hogy a Suno segítségével a felhasználók konkrét előadók nevével az adott művész hangzását és identitását imitáló zenét tudnak létrehozni.
A Sony Music Publishing és a Warner Chappell augusztus végén pert indított az Anthropic ellen, azt állítva, hogy Claude betanításához tízezres nagyságrendben használtak szerzői joggal védett dalszövegeket megfelelő engedély nélkül.
Úgy néz ki, hogy a következő nagy AI-zenei jogi csata nem csak a copyright, hanem az artist identity lesz.
A Google a Lyria 3.5 modellt bevitte a Gemini-be, az AI Studio-ba és API-n keresztül is elérhetővé tette. Ez azért fontos, mert az AI-zene lassan nem különálló „Suno/Udio világ” lesz, hanem az általános multimodális AI-platformok egyik alapfunkciója.
Miközben forr az AI világ, amelynek a zene csak egy, bár lakmuszpapírnak is tekinthető szelete, továbbra sincs megoldva az alap kérdés: hogyan azonosítsuk, címkézzük, monetizáljuk és szabályozzuk az AI-val készült zenét.
Források: The Guardian, Reuters, Routenote, Beatport
