Egy távoli, vidéki kisvárosban nőtt fel, ott kezdett el a zenével foglalkozni három testvére volt, mindenki intenzíven muzsikált. Édesapja kántorkodott is, játszott a környék templomainak orgonáin, és volt rá példa, hogy egy és ugyanazon szimfonikus zenekarban játszottak együtt, apa és fia. Ő hegedült, András kürtölt. Játszott Beethowent, Mozartot és még jó néhány klasszikust. Szerencséjére egy kifejezetten jónak számító zenei óvodában kezdte társas aktivitását, ahol játékos formában ismerkedtek az ovisok a ritmusokkal, a kottaírás alapelveivel.
Általános iskolai tanulmányait kiemelt zenei tagozatú osztályban végezte, ahol kicsit intenzívebben foglalkoztak már a zenélés tudományával. Ekkor klarinéton és kürtön kezdett el játszani, a furulya és a zongora mellett. Középiskolás korában aztán elkapta, mint akkoriban minden aktívan zenélő fiatalt a „beat-mánia” és miután életében először kézbe vehetett egy elektromos gitárt, nyomban meg is tanulta a „Felkelő Nap Házát”, amolyan kötelező kűrként, belépőként a „beat zenészek” míves társaságába. Ezután már nem volt megállás, a középiskolás éveket a „Honey” együttessel zenélte végig, ami rengeteg pozitív élményt adott a zenei pályafutása során.
Aztán érettségi után polgári pályára ment, így a zene jóval hátrébb került az élet akkor prioritásai között Andrásánál. Villamos üzemmérnök lett, majd később okleveles hangmester, mert azért a zene az az 5-6 hangszer, amin éveket tanult és gyakorolt nem múlt el nyomtalanul. Petik András, aki nem mellesleg közel két évtizede a Civil Rádió első számú hangmérnöke így emlékezik vissza ezekre az évekre: „Örömmel dolgoztam a VIDEOTON számítógép gyárában, ahol számítógépeket gyártottunk. Ragyogó csapatunk volt, nagyon szerettem ott dolgozni. Később a gyárból kikerülve megismerkedtem a közlekedés, egészségügy, mezőgazdaság, pénzvilág lehetőségeivel elsősorban, mint rendszerfejlesztő, programozó, de mint középvezető is. Vállalkozóként mentem aztán nyugdíjba és akkor lehetett intenzívebben ismét elővenni a gitárt, amit persze azért szinte minden nap nyűttem, még akkor is, amikor például a Videotonban dolgoztam.”
„Még katona voltam, amikor elkezdtem dalokat írni - meséli a művész - egy füzetbe gyűjtöttem össze az akkor megszületett dalokat, és több közülük mára már a zenekarunk repertoárjának részévé vált. Dalaimból, szerzeményeimből 2024 tavaszán jelentettem meg első „Főnix ének I." című nagylemezem, de a következő nagylemez, anyaga is már 80%-os állapotban van, nemsokára az is teljes lesz. A felvételek a saját stúdiómban készülnek, amit hosszú évek alatt raktam össze, kihasználva mérnöki tudásom és a zene iránti rajongásom, végtelen elköteleződésem. Dalaim, videóim megtekinthetők a Youtube csatornámon, vagy a Spotifyon , és más streaming platformokon.”
Most a „Bandi Bandája” névre keresztelt zenekarral igyekszik Petik András meghódítani a világot jelentő deszkákat és a zeneszerető nagyközönséget. Legközelebbi koncertjük július 11.-én lesz az Újpesti Ifjúsági Házban, 18 órakor. De mit is érdemes tudni a „Bandi Bandájáról”? A csapat 2025-ben alakult. 7 – 8 tagból áll, 3 gitár, billentyű, dob, fuvola és énekesek alkotják a formációt. A zenekar saját dalait formálja meg, mindig magyar nyelven. Szövegeikben elmondásuk szerint az általános emberi érzések, értékek szerepelnek, aktualitások nélkül. Repertoárjukban felcsendülnek mindenki által ismert nagyobb slágerek, épp úgy, mint saját kompozíciót, mégis legfőbb törekvésüknek tekintik mindannyian, hogy az új, saját dalaikat adják elő élőben, amennyiben alkalmuk nyílik rá, minél nagyobb közönség előtt. Zenéjükben fellelhető a country, illetve rock- os hangzás is. Néhány régi, jól ismert slágert is feldolgoztak már az évek alatt, akár angol nyelvűeket is. Elsősorban a dallamos, vokális megoldásokat keresik a rockzenében, de nem ragaszkodnak a zenei korlátokhoz.
„Célunk – meséli András - a zenében a minőségi harmóniák, dallamok felvonultatása, nem ragaszkodva az aktuális irányzatokhoz. Inkább kicsit a 70-es évek zenei világa köszön vissza, mai köntösbe öltöztetve. Azt akarjuk, hogy zenénk bemutatásakor a hallgatóság figyelmét lekössük, egyrészt fogja meg őket a dalok szépsége zeneisége, és ugyanakkor ritmusainak lendülete, ereje a lábaikat önkéntelenül mozgassa meg. Felfedezhető zenénkben Richie Blackmore, és Mark Knöpfler zenei hatása is, de tudatosan nem törekedtünk stílusuk követésére.”
