Fesztiválok ideje

Voltam egy fesztiválon Kárpátalján. Formát tekintve trance, tartalmát – sok laza mosolygós ember összejövetele. Táncoltak, teáztak, fürödtek a tóban, beszélgettek a tűz körül.
A következő héten jártam a Hegyalja fesztiválon, ahol a Pepsi színpadon léptem fel. Ez előrelépés volt az elmúlt évekhez képest, amikor a Multifilter színpadon játszottam, mert ott szigorú kordonon keresztül lehetett csak belépni és a biztonságiak kis híján megverték egy lányt, aki fényképezni próbálta a zenekart.

Most megkerestem a Pócoló Nomád Sátrat üzemeltető barátaimat. Ez egy csendes-ülős-filmnézős-ambientes helyszín. Hegyalján a metál sátor mellett kaptak helyet, hiába próbáltak a szervezők józan észére apellálni. Épp zárva tartottak, mert egy tömegverekedés után féltek a betérő agresszív fiataloktól. Később találkoztam egy ismerős lánnyal, akinek ez a kedvenc fesztiválja, a helyszín és a fellépők miatt. Beszélgettünk, és elpanaszolta, hogy folyamatosan beszólnak neki, megjegyzéseket tesznek a külsejére. Visszaemlékeztem a hegyek közötti fesztiválra, ahol nem voltak sztár fellépők, viszont a fentiek teljesen elképzelhetetlenek. Ott minden ismeretlennel mély beszélgetésbe lehetett merülni. Az emberek széles mosollyal találkoztak és váltak el.

Elgondolkoztam – mitől jó egy fesztivál? Miről szól egy fesztivál?
Szerintem arról, hogy az emberek jól érzik magukat együtt. Ez az elsődleges. A „híres zenekarok – nagy tömeg – sok reklám” recept egyfajta frusztrált érzést vált ki az emberben, ami csak nagy alkohol-kábítószer adaggal alakítható át élvezetté. Talán ez csak magánvélemény? Nézzük meg közelebbről a világ leghíresebb rock fesztiválját, a Woodstockot. Mitől a legnagyobb? Nem léptek fel rajta az akkori élvonalbeli zenekarok. Nem volt ott se Beatles, se Rolling Stones, se a listavezetők. Aki látta a woodstocki filmet talán észrevette, hogy a színpadok előtt max párezer ember állt, a százezrek pedig fürödtek, csúsztak a sárban, buliztak – jól érezték magukat együtt.

Most is vannak ilyen fesztiválok. Aki csak azt veszi észre, amit a média elég közel visz az orrához, nem tud róluk. Nekem a következő a Hanna fesztivál. Szervezője úgy jellemezte a célját: „olyan fesztivált szeretnék, ahol mindenki meztelenül van”.