A major kiadók (Universal, Sony, Warner) részben már megegyeztek a vezető MI zenei generátorokkal, vagyis azok fizetnek a kiadóknak. E kiadók a piaci részesedése kb. 70%.
Jelenti-e azt, hogy jó úton járunk a MI zene kifehérítésére?
Nem.
Ez a 70% a zeneipar legnagyobb optikai csalódására világít rá. A nagy kiadók 70%-a a bevételre és a piaci részesedésre vonatkozik, nem pedig az előadók létszámára.
A világon lévő előadók teljes száma és a nagy kiadókhoz szerződött előadók száma közötti különbség egészen elképesztő.
Íme a hozzávetőleges számok a 2025/2026-os adatok alapján:
1. Az elérhető előadók teljes száma
A Spotify legfrissebb adatai szerint jelenleg több mint 11 millió előadó zenéje érhető el a platformjukon. Nyilván ennél sokkal több aktív előadó van - sokan bojkotálják a Spotify-t.
2. A nagy kiadóknál lévő előadók száma
Ebből a több mint 11 millió előadóból az iparági kutatócégek (mint például a MIDiA Research) becslései szerint kevesebb mint 1% van szerződésben nagy kiadókkal.
Bár a nagy kiadók (Universal, Sony és Warner) nem teszik közzé az aktív globális névsoruk pontos létszámát, az Amerikai Hanglemezgyártók Szövetsége (RIAA) korábbi kereskedelmi adataiból tudjuk, hogy a „Nagy Hármas” együttesen általában évente mintegy 600-700 új produkciót szerződtet globálisan. A teljes aktív, kiemelt (frontline) előadói gárdájuk világszerte mindössze néhány ezer előadót tesz ki.
Hogyan uralhatja az előadók kevesebb mint 1%-a a globális zenepiac 70%-át?
- A kasszasiker (Blockbuster) modell: A nagy kiadók egyfajta „kasszasiker-gazdaságban” működnek. Dollármilliókat fektetnek be a marketingbe, a rádiós promócióba és a lejátszási listákon való elhelyezésbe az előadók egy apró töredékéért (mint például Taylor Swift, The Weeknd vagy Billie Eilish). Ez a néhány előadó több milliárd streamet generál, lekötve a fogyasztói figyelem és az előfizetési bevételek túlnyomó részét.
- A klasszikus katalógusok: A nagy kiadók nem csak az új előadókra támaszkodnak. Ők birtokolják a zenetörténelem évtizedeinek eredeti hangfelvételeit (master rights) (The Beatles, Queen, Michael Jackson, Nirvana). Amikor az emberek régebbi, klasszikus slágereket streamelnek, az abból származó bevétel szintén közvetlenül a Nagy Hármashoz folyik be.
- A „Hosszú farok” (Long Tail) elmélet:** A másik oldalon, a Spotify-on lévő 11 millió előadónak megdöbbentő módon a 86%-a havi 10-nél kevesebb hallgatóval rendelkezik.
Tehát, amikor az olyan AI-cégek, mint a Udio, megegyeznek a Universallal és a Warnerrel, valójában azokat a vállalatokat fizetik ki, amelyek a leghallgatottabb és legjövedelmezőbb zenék 70%-át birtokolják. Közben pedig teljesen figyelmen kívül hagyják azt a fennmaradó 10,9 millió független és underground előadót, akiknek a zenéjét szintén letapogatták a modelljeik felépítéséhez.
Mit tud tenni a fennmaradó 99%? Erről szól a következő cikkünk.
