Szövetségesre találtak az európai zenekiadók a fájlcserélők ellen folytatott jogi és PR-csatákban. Kiderült, hogy a könyvkiadók egy részét is hasonló hátrányok érik a jogdíjmentes fel- és letöltések miatt.
A könyvműhelyeknek - saját álláspontjuk szerint - sürgős jogi védelemre lenne szükségük, a "könyvhallgatásra" alkalmas mobiltelefonok ugyanis egy-két éven belül robbanthatják az illegális hangoskönyvpiacot.
A kiadók eleinte az ágazat reménységeként tekintettek a különféle formátumú hangoskönyvekre: azt remélték a tömörített állományú hangfájloktól, hogy ellensúlyozni tudják a nyomtatott kiadványok terén tapasztalt keresletcsökkentést. Az mp3-lejátszók divatja 2005-re fel is futtatta a hangoskönyvek forgalmát, ám a kereslet a legális (fizetős) letöltőhelyekről hamarosan átterelődött a fájlcserélő hálózatokra.
Egy hangoskönyvet technikai szempontból semmi sem különböztet meg egy digitálisan rögzített és tömörített zenei albumtól: a méretükben nincs nagyságrendi különbség, a rögzítés formátuma pedig többnyire azonos. Jelenleg hangoskönyvek százai forognak a fájlcserélő rendszerekben, és a kínálat nemcsak németül és angolul, hanem magyarul is gazdag. A jelenség miatt a napokban a német kiadók kongatták meg a vészharangot: ha tömegesen jelennek meg a nagy memóriájú (elsősorban zenehallgatásra fejlesztett) mobilok, megtöbbszöröződhet a hangoskönyvek ingyenes letöltése, és a legális hangoskönyvárusok tönkremennek. Ráadásul egy könyvről nagyon könnyű "otthoni" hangoskönyvverziót készíteni, és ez a bestsellerek piacát is visszavetheti.
A szakma egyrészt a jogi szabályozás megváltoztatásával próbálkozik: a könyvkiadók csatlakoztak zenével foglalkozó kollégáik azon indítványaihoz, amelyek kiterjesztenék a szerzői jogi védelem időtartamát, és lehetővé tennék, hogy az internetszolgáltatók kizárják a fájlcserében résztvevőket a hálózatról. De kísérleteznek szelídebb módszerekkel is: elektronikus levelet küldenek az elvileg jogvédett művek letöltőinek, arra kérve őket, hogy fizessenek valamennyit (a nyomtatott könyv áránál jóval kevesebbet) a jogokkal rendelkező kiadóknak. A módszer - Németországban - akár be is válhat: az első tapasztalatok szerint a megkeresettek 30-40 százaléka hajlandó "önként" fizetni.
NOL • Hargitai Miklós • 2008. július 30.
