Palya Bea, Krsa (PASO), Kollár-Klemencz László, Volkova, Bognár Szilvia, Varga Veronika (Babra), Takáts Eszter és Veni megosztják viszonyukat a gondviseléssel vendégszerzőnkkel, Szabó Jánossal.
„A gondviselés az emberi sorsba nem avatkozik, mert ez a szabadság megsértése lenne, ilyesmit nem tesz. Amit tesz, hogy szüntelenül olyan helyzeteket kínál, amelyek, ha helyesen választunk, fölemelnek, ha ostobák vagyunk, persze maradunk ott, ahol voltunk, vagy még jobban elmerülünk.”
(Hamvas Béla)Ami igazán számít, az az intuíció.
(Albert Einstein)
Ez a két idézet inspirálta a körkérdést, amit kedvenc előadóimnak tettem fel:
Voltál olyan élethelyzetben, amikor a gondviselés keze (intuíció vagy isteni sugallat) vagy a gondviselés küldötte segített ki?
Sok ilyen helyzet volt egész életemben, ezért nehéz is bármelyiket kiemelni, régebben ösztönnek neveztem, most pedig már éberségnek, és jelenlétnek. Mert igazából most már én is tudatosabban alakítom úgy az életemet, hogy együttműködjek az angyalaimmal az életem megfelelő minőségének erősítésében, megélésében. Amikor csak tehetem, sétálok és szoktam napi szinten jógázni is, hetente többször meditálni és legalább heti egy meditációs, vagy mantrazenét csinálni. Édesanyámtól kaptam sok segítséget az életben.
Az én dalszerzői munkám alapját jelenti az, hogy megtanultam hallgatni az intuícióimra. Gyakran olyan témákról írok dalt, amelyekről mások "nem szoktak", vagy "nőnek azt nem illik", vagy egyszerűen csak rettegtem tőle. Ilyenkor az intuícióim vezetett el ahhoz, hogy leüljek, elkezdjek róla írni, dallamvázlatokat gyártani, akkor is, ha nehéz. Ebben segítséget nyújt a kreativitástechnikák használata, egy tudatos tevékenység-rendszer, amelyet hosszú évek alatt kialakítottam. A „Tükör” című dalom a negatív testképről szól, pontosabban annak átírásáról: „Szép vagy úgy ahogy vagy” - éneklem a refrénben, öt negyedben. Rettegtem, amikor ezt a témát kibontakozni láttam papíron, és amikor gyűlt hozzá a zenei anyag. Még jobban rettegtem, amikor először játszottunk koncerten. A fogadtatás? Nyolcszáz hangoson nevető, tapsoló, sikító ember, aki állva tapsol. Gyakran azok a témák hordozzák a legtöbb kincset, amelyekről a legnehezebb írni. De azok hordozzák magukban a legnagyobb kincseket is: áttörést, kapcsolódást másokhoz, egy dal szárnyalását.
Kis túlzással azt mondhatom, hogy az egész életem egy folyamatos sugallat. Épp egy új regényen dolgozom most, aminek a fő témája: Isten – ember és az állatvilág tiszta szereteten alapuló viszonya. Hiszek Egy Istenben, az Isten és ember közötti erős kötelékben, ami az ember alaptermészetéből fakad. Úgy érzem, hogy itt a természetben, állatokkal körülvéve még közelebb vagyok ehhez. Számomra mindenek felett áll az alapszeretet, az evangéliumok tanítása csak másodlagos. Ezt az ősi kapcsolatot keresem a zenében is, mert ezt súgják nekem. Időnként érzem ezt a kapcsolódást a bőrömön is és olyankor még közelebb tudok kerülni Istenhez. Ebbe a szeretetteljes alapállapotba próbálom bevonni a környezetemet és örülnék, ha az egész életemen ezt végig tudnám vinni. Így élt édesanyám is, én ezt hoztam magammal a családomból. Ezért is fontos számomra a természet és az állatok közelsége, hogy aszerint éljek, ami miatt Isten ideteremtett a Földre. Ezt a transzcendens jelenlétet tudatossággal hozom be az életembe és az egómmal együtt vezetjük a „lovakat”. Tehát engedem, hogy ne pusztán racionális döntéseket hozzak, hanem ez a transzcendens jelenlét vezesse lépéseimet, döntéseimet, aminek én csak a kísérője vagyok. Ha ebből az alapállapotból kiesek és megtorpanok, vagy hirtelen akadályokkal szembesülök, akkor megpróbálok együtt áramolni a változásokkal. Minden dologban ott van az isteni jelenlét. Ha nem lenne ott, nem hinnék benne.