Ma jelenik meg online a Santa Diver új lemeze, a Blue Horizon. Ezzel kapcsolatban beszélgettünk a zenekar alapítóival, Kézdy Lucával és Szesztay Dáviddal.
Dalok.hu: Honnan ered a név?
Kézdy Luca: Dáviddal már több hónapja dolgoztunk a közös kísérletünkön 2006-ban, de sokáig nem találtunk megfelelő nevet a projektnek, volt pár ötlet, de egyik sem bizonyult elég erősnek. Közeledett az első koncert és erre az alkalomra muszáj volt valamit kitalálni, sürgetett az idő. Nehéz ügy a névválasztás, mert a névnek valamilyen értelemben a projekt sűrítményének, és a zenei irányt/tartalmat kifejezőnek kellene lennie, viszont szavakkal nagyon nehéz a zenét érdemben körülírni, megfogalmazni, szóval úgy gondoltam, hogy talán ne is próbálkozzunk ezzel. Semmiképp nem szerettem volna valami fontoskodó, jelentőségteljes megfogalmazást, másrészről a jazzben bevált xy trió/kvartett stb. elnevezés sem tűnt igazán járható útnak számunkra, ennél valami demokratikusabbat szerettünk volna. Dávid unokatestvére abban az időszakban jött meg Japánból, ahol három hónapot töltött, és ő mesélt egy egész fura és vicces jelenségről, amit addig még nem látott. Karácsony környékén volt kint és egyszer egy óriás akváriumnál tett látogatásakor bemondták hangosbemondón a turistáknak, hogy most jön a Santa Diver, lehet menni fotózni. És ekkor feltűnt a ráják és cápák között egy mikulás ruhába öltözött búvár... Ő volt Santa Diver. Egy darabig úszkált a halakkal, majd eltűnt a kék ködben… Szóval amikor ezt a történetet meghallottuk, egyből tudtuk mind a ketten, hogy megvan a zenekarnév. Ennél abszurdabbat és viccesebbet nem tudtunk volna elképzelni, ez azt is hivatott volt közvetíteni, hogy nem vesszük magunkat túlságosan komolyan.
Fotó: Bugár Máté
Dalok.hu: A zenekar közel 15 éves. Milyenek voltatok akkor, miben változott a hozzáállásotok az elmúlt évek során?
Kézdy Luca: Azt gondolom, hogy a zene iránti elhivatottságunk ugyanaz maradt.
Mindkettőnknek a zene jelenti a kommunikáció és önkifejezés legteljesebb lehetőségét, legszélesebb skáláját, legrövidebb útját.
Ugyanúgy szeretjük még mindig egymás zenei nyelvezetét, és úgy mint lassan tizenöt éve is, jól tudunk együttműködni benne, és azon kívül is. Emellett viszont annak idején sok szempontból gyerekcipőben jártunk együtt és külön is, mivel mindketten több vargabetű után találtuk meg a zenében elfoglalt helyünket és nem készen jöttünk ki valamelyik zenei felsőoktatási intézményből. Az egyre több tapasztalat, a rengeteg gyakorlás, belefektetett munka, zenehallgatás, vagy néha az is, hogy egy ideig egyáltalán nem a zenével, hanem valami mással foglalkozunk mind-mind befolyásoltak, fejlesztettek bennünket együtt és a külön utakon is. Idővel egyre jobban és részletesebben kirajzolódott az a zenei világ, ami felé a kezdetektől elindultunk. Részemről talán egy különbség, hogy kevésbé vagyok befolyásolható és bizonytalan bizonyos dolgokban mint annak idején, viszont mint régebben, ugyanúgy a mai napig mindent beleteszek abba, amit éppen csinálok, alkatilag azt hiszem képtelen vagyok félig részt venni valamiben, vagy félvállról venni a zenét, bárkinek a darabját is játszom.
Dalok.hu: Sokszor hívtok vendégzenészeket. Kikkel voltak a legemlékezetesebb együttműködések? Kivel játszanátok még szívesen?
Kézdy Luca: Az utóbbi időben nem játszottunk annyit vendégekkel, mint régebben, általában fúvós szólistákkal dolgoztunk együtt, mint Borbély Mihály, Grencsó István, Stefano Di Battista, énekesként Tóth Evelint említeném, a gitárosok közül Fenyvesi Mártont és Gotthárd Misit. Szeretem, amikor a különböző egyéniségek különböző irányokba viszik el a zenénket, mindig is inspiráltak és sok meglepetést tartogattak számomra is ezek a koncertek. Tavaly decemberben tartottuk meg a legnagyobb "without" koncertünket a Zeneakadémián, ahol Chris Potter lett volna a vendégünk, de közlekedési balszerencsék sorozata miatt nem ért oda a koncertre. Reményeim szerint a jövőben sor kerül majd erre is.
Dalok.hu: Mit várhatunk az új albumtól?
Kézdy Luca: Erre válaszként két, már megjelent írást ajánlanék, Végső Zoltán: Táguló horizont című reflexiója az Élet és Irodalom február 28-i számában, és Barotányi Zoltán kritikája a Magyar Narancs március 12-i megjelenésében. Mindkét vélemény méltató mind tartalmilag mind a megvalósítás kapcsán. A hallgatói vélemények természetesen ugyanennyire fontosak - ha nem fontosabbak - sok nagyon pozitív visszajelzést kaptam, ami nagyon boldoggá tesz. Általában az a benyomásom, hogy akik ismerik az eddigi munkásságunkat értékelik, hogy ugyanazon az úton járunk, mint annak idején, azaz önmagunk maradtunk, viszont hallják a pozitív értelemben vett változást, megújulást, fejlődést is.
Vérbeli fúziós zenét hallunk, ahol az egyes kompozíciók változó arányban építkeznek az improvizatív jazzből, többféle egzotikus muzsikából, néha meg a jó öreg, bluesalapú rockzenéből. Ebből a szempontból is mintaszerű a cím¬adó szám, amelyben a hegedű és a basszus egymásnak feleselő játékából jutunk el egy kirobbanó hegedűszólóban kulmináló fináléig. Ahogy sorra következnek a többnyire nagy ívű és lélegzetű, hangokkal telített kompozíciók (hogy csak kettőt említsek, a feszes-drámai Wintersongot, majd a rákövetkező, stílusokat lazán egymásba oltó, szinte epikus sodrású E.S.D.-t), úgy lesz egyre nyilvánvalóbb, hogy a remek koncertzenekarként is respektált trió máris az év egyik legerősebb hazai lemezét készítette el.
Magyar Narancs
Dalok.hu: Hogyan érinti a karantén a zenész családotokat? Hogy telnek a mindennapjaitok?
Kézdy Luca: Természetesen nagyon rosszul érint minket ez a helyzet, mi a koncertekből, a fellépéseinkből tartjuk fenn a családunkat. Konkrétan az első pillanattól kezdve munkanélküliek lettünk és sejtem, hogy nem a zenei és művészeti világban fog először helyreállni a rend. Nagyon reméljük, hogy mielőbb vége lesz ennek a sötét időszaknak, és minél kevesebb veszteséggel leszünk túl rajta. Itthon vagyunk, mert azt hiszem, ennél most nem tudunk többet tenni, igyekszem pozitív maradni és jól kihasználni a kialakult kényszerszünetet.
A rossz és a jó dolgok egyaránt inspirálóak számomra, ahogy a most kialakult helyzet is, a néha kavargó, felborzolt érzéseimet jó átültetni a zenébe.
Így már három új Santa szám született a karantén ideje alatt, egyet már meg is duósítottunk Dáviddal, remélem mihamarabb triósíthatjuk őket Szegő Dávid dobossal.
Dalok.hu: Dávid, nemrég elindítottad a szóló projektedet. Mi van azzal, lesznek újabb "dalok bentre"?
Szesztay Dávid: Igen, lesz folytatás, de biztosan nem egy Dalok bentre II. lesz. Az első lemezt teljesen egyedül vettem fel a házi stúdiómban, azóta lett egy zenekari felállás is, akikkel rendszeresen koncertezünk, a dalokat hangosabban, dinamikusabban játsszuk, de mégis hűen a lemezanyaghoz. Minden esetre nem váratlan, hogy az élő megszólalás inspirálóan hatott rám és elég hamar megfogalmazódott bennem, hogy a második lemezre akusztikus dob alapokat szeretnék felvenni. A zenekar dobosa Klausz Ádám szívesen vállalta ezt és Fenyvesi Márton jazz gitáros/producer is a dobfelvételek elkészítését, akinek a stúdiójában még decemberben rögzítettünk három dalt. Ez a három dal fog megjelenni Határtalan címmel most 05.01.-én, a második lemez megjelenését pedig körülbelül novemberre tervezem.
Fotó: Facebook
Dalok.hu: Luca, te mindig is aktív voltál szóló hegedűsként is. Mik történtek mostanában ezen a téren?
Kézdy Luca: Ha arra gondolsz, hogy szólóban, egyedül hegedülök, arra azt tudom válaszolni, hogy szerencsére elég sok ilyen típusú megkeresés talált meg az utóbbi időben, nagyon szeretem ezeket a feladatokat is. Kihívást jelent, hogy relevánsan tudjak reflektálni az adott eseményre és közben magamat is közvetíteni tudjam. Nem egyszerű egyébként az egy személyes fellépés, vannak jellegzetes nehézségei.
Nagy élmény, hogy az utóbbi években Török Ádám zenekarában játszhattam szólóhegedűsként, legutóbb megjelent lemezén egy vonósnégyessel és több hegedűszólóval is közreműködöm. Tóth Evelin énekesnővel kialakult egy egészen különleges és tartalmas műsorunk, egyébként nemrég rögzítettük az anyagunkat. Lantos Zoltánnal is több duókoncertem volt és lett volna a közeli jövőben, megemlíteném még a Free Style Chamber Orchestrát, ami Nagy János zenekara, velük is jó pár szép koncertélményem volt a közeli múltban, és remélem lesz is a mielőbbi jövőben.
Okosan, sok színnel, apró, hangszínváltásokkal, zseniális pillanatokkal (például a címadó dal portamentói) Szesztay nyújtja az alapot, és Szegővel így dolgoznak komplex módon Kézdy alá. Mert a főszereplő egyértelműen ő, ám hatalmas játékterülete ellenére nem uralkodik és terebélyesedik el a zenefolyamban. Ennek oka a minden szempontból izgalmas, figyelmet fenntartó játék, ami még a meditatívabb epizódokban is húz magával. Valami beérett, az autonóm alkotási vágy utat tört és ennek eredménye a Santa Diver eddigi legjobb lemeze.
Élet és Irodalom
ITT töltheted le az új albumot. Fontos: a zene letöltésével olyan platformon, amely közvetlen szerződésben áll a zenekarral, érezhető bevételt biztosítasz a zenészeknek, nem úgy, mint a zene meghallgatásával egy streaming platformon.
