Madrass - Hulljatok levelek EP

A Madrass zenekar 2007 ősze óta létezik, az egykori „A Kert”, a Nulladik Változat és a Flop zenekarok tagjai is muzsikálnak benne, és nem lehet őket azzal vádolni, hogy túlterhelik a rajongóikat. Volt egy albumuk 2011-ben (Vihar után címmel), most meg egy 6 zámos EP-vel jelentkeztek.
Az anyag érdekessége, hogy Kövi Lóri, a Flop zenekar méltán zseniálisnak nevezhető énekese egyéb elfoglaltságai miatt a friss anyag felvételein alig hallható, az ének témák 99%-át Angyal Dorka vállalta magára. Ráadásul a hat dalból négy népdalfeldolgozás. Korábban is erős volt zenéjükben a népzene hatása, de talán nem dominált ennyire, mint az új EP felvételein.
Dorkának olyan hangja van, hogy elsőre talán csak annyit érzékel belőle a hallgató, hogy szép, jól énekel, tehát szakmailag kifogástalan. A döbbenet akkor jön, ha az ember egy kicsit jobban beleássa magát a dalokba: rendkívül érzelem gazdag, mély, emberi és őszinte, ahogy énekel. A népzene kapcsán ez alapvetőnek tűnhet (ha nem ilyen, fabatkát sem ér), de a népzenei követelményeken túl kihallani belőle a saját énjét, élettapasztalatát, fájdalmát és örömét egyaránt.
A Madrass zenéjében erősödött a hegedű szerepe, de megvan a rock is, emellett egyszersmind olyan gépies alapokra épül, hogy még az Anima Sound System hangszerelése is beugrik róla. Fontos szerep jut ritmusszekciónak is, a dobos és basszusgitáros tagok komoly ritmikai feszültséget keltenek például a Hulljatok levelek című dalban. Egyébként is hátborzongató ez a dal, ahogy az elhagyott szerelmes átkozódik benne. Számomra a Led Zeppelin „Kashmirját” idézi, de nyilván a közös népzenei gyökerek azok, amik a hasonlóság illúzióját keltik bennünk.
A „Sólyoméneket” anno a Barbaro zenekar is feldolgozta, ennek a verziónak ugyan kevésbé szélsőséges a zenei értelmezése, hangzásvilága, de így is szívfacsaró, s az egyébként táncosabb „Hattyús” sem hangol épp jó kedvre. Így aztán az ötödik dal, a saját szerzemény „Mosolygós” ki is lóg az EP-ről egy kicsit, ez a dal hivatott oldani azt a feszültséget, amit az EP addigi dalai megteremtettek. Ez tényleg, az első hangjaitól az utolsóig egy derűs dal, amolyan „alterock” sláger hegedűvel kiegészülve.
Az EP tömörsége ellenére is kiválóan sikerült, ajánljuk mindenkinek.