Szabó János interjúja Venivel az új albuma kapcsán. „A hosszú távú egészség és a lelkem tisztábban tartása érdekében nemet mondok a pillanatnyi kielégülést kínáló ingerekre.”
Kezdjük a legfontosabb kérdéssel: hol és mikor hallhatunk bennetek újra koncerten?
Nyáron leszünk a Művészetek Völgyében és Ozorán, eddig ezt tudom biztosan.
Nem próbált meg áttéríteni még a jazz-re Cseh Péter?
Hm, jó kérdés, mert Peti nagyon erős egyéniség, nagyon határozott ízléssel és véleménnyel, de szerencsére ugyanennyire rugalmas is, így talán azt mondanám, hogy, ha tudattalanul térítgetjük is egymást erre-arra, leginkább arra törekszünk, hogy megtaláljuk a kettőnk zeneiségének keresztmetszetét, ami eddig egyáltalán nem tűnik nehéznek és az eredmény tekintetében inkább hagyjuk figyelmen kívül a műfaji határokat, mintsem, hogy olyan kompromisszumot kössünk, ami miatt egyes színeink eltűnnének a közösből.
Van már elképzelésed a következő lemez koncepciójáról? Milyen újabb meglepetésre számíthatunk a kóruskíséret, zajongás, testhangszer, looper, templomi orgona után? Sámándobok, csörgők és eksztázis?
Igen van elképzelésem, a szöveg tematikáját tekintve és a zenei szövetekkel kapcsolatban is. Szívem szerint azt mondanám most még, hogy legyen az egész meglepetés -részben persze azért is, mert így megőrzöm a szabadságom a változtatás jogára-, de annyit biztosan el tudok mondani előre is, hogy a letisztultság lesz az egyik vezérelv.
A korábbi albumod (Being your slave) borítóján Jane Goodall-nak öltözve a természet hangjait rögzíted diktafonra. Hova fognak kerülni az erdő hangjai? Dal-introként szolgálnak majd? Vagy relaxációs célból hallgatod a madárcsicsergést otthon elalvás előtt?
Remek kérdés. Igen, most tervezek egy-két olyan részt is, ahol tisztán és kivehetően hallhatóak lesznek részletek a terepfelvételekből és igen, egyébként tényleg szoktam felvett madárcsicsergést hallgatni, főleg tél végén, amikor már régóta csend van madárfütty ügyileg és már nagyon hiányzik. Ilyentájt régi madarak hangjaival hangolom magam a tavaszra.
Korábban említetted, hogy ha úgy hozza kedved egy még minimalistább irányt veszel, amiben már dalszöveg sem lesz. És talán még hangszerek sem... Most is így érzel?
Igen, még mindig érdekel ez az irány, de közben arra is vágyom, hogy énekeljek is, sőt arra is vágyom, hogy rímbe szedve megfogalmazzam a gondolataimat, szóval valószínűleg mindkét vágyamnak teret engedek majd és lesznek dalszerűbb és "dalszerűtlenebb" kompozíciók is. Jellemzően inkább nem szoktak korlátozni azok a dolgok, hogy mit "szokás" vagy mit "kell" egy albumra rakni és a kiadóm belém vetett bizalmának köszönhetően ezt a szabadságot meg is engedhetem magamnak és szerencsére létezik még az a genre, hogy "other", szóval minden rajta lesz az albumon, ami mostanában foglalkoztat.
Kitartóan, hangyaszorgalommal haladsz a saját kísérletező zenei utadon. Mennyire tervezel előre? Tűztél ki magadnak konkrét célokat a zenei pályával kapcsolatban? Miből merítesz erőt a nehézségek legyőzésére? Mivel táplálod a testedet-lelkedet az alkotáson kívül?
Vannak olyan alapvető irányelvek, amiket nagyon előre eltervezek. Ezek lényegi alapjait tulajdonképpen már gyerekkoromban elterveztem, és vannak szabadon hagyott részletek, amiket teljesen rábízok az élet vezetésére. A zenei pályával kapcsolatban azt az alapelvet tűztem ki magamnak kiskoromban, hogy elsősorban az érzéseim megélése céljából fogok zenélni és sosem például megfelelésből, vagy megélhetésből -ami nem azt jelenti, hogy baj, ha véletlenül megfelelek vele bizonyos szakmai elvárásoknak, vagy, hogy egyáltalán meg tudom állni, hogy ne akarjak megfelelni, ahogy az sem baj, ha netán pénzt is keresek a zenéléssel, de törekszem arra, hogy semmi ne menjen az érzés rovására- és mindig azért fogok énekelni, hogy általa olyan módon kapcsolódhassak másokkal, ahogyan másmilyen formában nem tudok. Esetleg még a mély és őszinte ölelés tudja azt adni kapcsolódásban számomra, amit az éneklés, dehát nem lehet ennyi embert és annyiszor megölelni, amennyinek és amennyiszer énekelni lehet, és nem is vagyunk mindig olyan állapotban, hogy igazán oda tudjuk adni magunkat egy ölelésnek.
Erőt leginkább a hozzám közel állók szeretetéből merítek, és a természetben töltött időből. Ezek a legerősebb erőforrások számomra, de fontosak még a múltbéli szép emlékeim és a jövőbeli vágyaim gondolatai. A testemet többnyire könnyű és egészséges dolgokkal táplálom, vannak kivételek, de azért leginkább ez a jellemző. Egy nagyon kedves barátnőmtől, aki egyben a jóga-mesterem is, Gazdag Dóritól tanultam meg astanga jógázni olyan 8-9 éve és a rendszeres gyakorlás hatására a testem olyan állapotban van, amiről régen azt hittem, hogy számomra elérhetetlen. Ezt a mai napig, minden egyes nap egy csodának élem meg és tényleg, minden egyes alkalommal amikor jógázom, rácsodálkozom arra, hogy milyen jól vagyok és, hogy milyen hálás vagyok érte, hogy ez lehetséges. Hálás a jóga tradíciójának és Dórinak, aki ezt úgy tudta átadni, hogy a szakértelme mellett lényének minden kedvessége is benne volt, mert tudom, hogy nekem ez az utóbbi is nagyon kell ahhoz, hogy olyan dolgokat vigyek véghez, amikhez előtte sem hitem, sem bátorságom, sem tudatosított képességeim nem voltak.
A lelkemre még a testemnél is igyekszem jobban vigyázni és igyekszem következetes lenni például a beengedett ingerek tekintetében, legyen szó virtuális vagy fizikai ingerekről, beleértve nem csak azt, hogy mikkel töltöm el az életidőmet, de azt is, hogy kikkel. Ez egy kisebb életmű számomra, hogy eljutottam idáig, hogy a hosszú távú egészség és a lelkem tisztábban tartása érdekében nemet mondok a pillanatnyi kielégülést kínáló ingerekre -vagy amikről valamiért azt érzem, hogy kötelességem lenne el- és befogadni, pedig egyáltalán nem az- és ahogy telik az idő, egyre jobban tapasztalom, hogy ez a fajta következetesség mennyire megéri.
Hét év alatt nyolc lemezed jelent meg, elég sokat letettél már a hazai zene asztalára. Készítettél-e mérleget eddigi zenei pályafutásodról? Milyen különösen emlékezetes pillanatokat éltél meg? Szolgált fontos tanulságokkal ez a rendkívül termékeny időszakod? Jön most egy kis pihenés: függőágy-filozofálgatás, fa-metszés? Világkörüli út?
Nem készítettem mérleget, pedig hasznos lenne. Van jó pár ilyen pillanat, nehéz is lenne hirtelen, de igazságosan, egyet sem kifelejtve ujjbegyre szedni őket, de majd egyszer megteszem, mert most, hogy így belegondolok, jól esne. Ami minden kedvenc pillanatomban közös, az az eggyé válás élménye, amikor olyan együtt lenni a zenén keresztül, mintha az egy nagy és mély ölelés volna. Amikor az emberek -önmagamat beleértve- megolvadnak, elengedik magukat, a szerelmesek egymás vállára hajtják a fejüket, a szomorúak kisírják magukat, a boldogok meghatódnak. Szóval amikor minden körülmény megteremtődik hozzá, hogy meg merjük élni a mélyen rejtegetett érzelmeinket, akkor is, ha azok nehezek és amiket ezért néha sokkal könnyebb elnyomva cipelni, mint felszínre hozni. Amikor minden gátló megszokás ellenére, mi mégis átadjuk magunkat ezeknek az érzelmeknek, mert az élet kínál erre egy lelkileg biztonságos alkalmat, azok nagyon különleges pillanatok számomra.
Rengeteg tanulsággal szolgált ez az elmúlt 7 év, nagyon sokat tanultam magamról és arról, hogy miért ennyire fontos számomra a zene. Mert természetesen az elsődleges közönség, akit megolvasztani és megnyitni szeretnék és lelkileg megerősíteni a mély és érzelmekkel teli interakciókba bocsájtkozáshoz, az én magam vagyok, aki amennyire magabiztos szellemi munkás, céltudatos alkotó és kitartó megvalósító, annyira esendő, félénk és néha kifejezetten ügyetlen az érzelmei közvetlen kimutatásában, annyira kiszolgáltatott mások szeretetének és annyira zavarba jön, amikor elöntik az érzelmei. Elsősorban magamat tanítom folyamatosan ezen a zenei úton, hogy a saját fejlődésem útján előbbre és előbbre jutva, másoknak is egyre többet tudjak adni. A tavaszi metszést nemrég megcsináltam, a függőágy pedig nagyon vár rám, ahogy a fiókba tett, de kifejtésre vágyó gondolataim és a hozzájuk tartozó érzéseim is. Természetesen a világot is nagyon szívesen körbe járnám egyszer, de a világkörüli úthoz sokkal több szabadidő és sokkal több pénz kellene, talán majd egyszer ezekkel az adottságokkal is rendelkezni fogok.
Vendégként is számos felkérést kaptál már (például Anima Sound System, Deva, Harcsa Veronika, DJ Bootsie). Kivel lépnél még szívesen egy színpadra?
Akikkel az élet összesodor, azokkal a legszívesebben. Az általad felsoroltakkal is így volt és szívesen hagyatkoznék továbbra is az élet sodrására, mert az sokkal jobban tudja, hogy mi adna a legtöbbet éppen.
Az interjút készítette: Szabó János.
Fotók: Molnár Csaba
VENI új albumát ITT töltheted le, veszteségmentes formátumban is.
