A festő-szócsavaró új lemeze egy gyöngyszem. Elemzés helyett idézzük, és mutatunk pár képet is Tamás mágikus-realista világából. Nektek csak a zenét kell hozzá meghallgatnotok.
Kölyökágyú koromban találtak engem a vadonban.
Épp egy vadnyomban napoztam,
És a fogaimmal egy magyar-betyár betyár-magyar szótárt karcoltam.
Táncoltam szófűzér nyakláncokban,
Ha sótlan, ne légy szótlan!
Ha sótlan, ne légy szótlan!
Kiáltottam mikor befogtatok
És landoltam iskolapadjaitokban
Mágnespapucsokban a vaskorban,
A vaskorban mágnespapucsokban.
* * *
Mondtátok, hogy hajtsak fejet, azt szabad leszek,
Hajtsak fejet és independent lehetek,
mint a drónok, meg a helikopterek,
csak nekem befigyelnek a láthatatlan hajszálerek.
Meg az anyajegyek, meg az anyanyelvemen feleselő sok zabos zabigyerek,
az zene füleimnek. A zsigereimnek.
Adod az ívet, én viszonzom a tüzet,
azt megiszok veled haver egy üveg tüzes vizet.
* * *
Ma mindenki fizet, hogy a tüzeket lássa,
be lettek már rég a tüzek üveg mögé zárva.
A villanykörte meg a körtepálinkába,
be lettek már rég a tüzek üveg mögé zárva, zárva.
* * *
Haver mondja: lóvé nyista, menjek vele Svájcba,
Vagy Londonba,
Vagy Chicagoba, Amerikába,
Mert fogy a vitamin itthon, a magyarja meg árva
Forintot se keres, minek legyen bankkártyája?
Há’ mondom neki, hogy
Be vagyok egy szabad nyelvcsaládba zárva,
Be vagyok állva,
Mint a földbe a lándzsa a Kárpát hazába,
Mint egy nyíl a délibábba,
Mint egy nyíl a délibábba!
Kiesett egy fog, de nem nyafogok,
Megfogadtam: többé nem fogadkozok.
Mer’ mindig többet kapok, mint amit adok,
Ezér’ hagyhatják el a számat a ragok.
* * *
Felkelek, de mielőtt megmosom a lovamat,
Megfürdetem tintában a legszebb szavakat,
Tollamban a golyót a zene forgatja,
Ahogy a földet forgatja a vándorok talpa,
Az egységet lövik a kétségek,
És felértékelődtek a megérzések.
Egy utolsó nemsenki lesz a világelső.
A világalsó lesz a világfelső,
Azt ugri-bugrisoknak nem jár rejtőernyő.
Zuhan a lejtő, gyorsul a felejtő.
Az lesz a befutó, aki téged tegnap megölt,
De megcsinálja holnapután, őt akard, őt jelöld,
A trónra, amit kitölt, a trónra, amit betölt,
Hogy övé legyen végre:
A hold, meg az égbolt?
Meg a mennybolt?
* * *
A haza szere etet,
Ami gyűlik, az ölet.
* * *
Gurul a kapitalista fostalicska,
Meg a kommunista diktatúra szentimentalista mocska,
Ostoba-buta-tufa dallamocska fogja-nyafogja-visszhangozza:
- Előre a legelőre, a lejtő-felejtőre lökve
Előre a legelőre, be a falanszterbe, betonteknőbe!
Rajtam nem fog az átok, meg a propagandátok,
Sem az ostoba kamikaze-politikátok,
Rólam úgy pattog le a propaganda,
Mint a háztetőről a pöttyös labda,
Mint a kőszikláról a ping-pong labda,
Mint a túlvilágról az ateista!
Vágod, ahogy készül a láncod?
Ja régóta nincs már saját táncod?
Ha hallod a látótávolságot és látod amottan a messzi világot,
Na én ott álok amikor itt kiabálok, ott állok amikor itt kiabálok!
Máglyaparázs szavú elemekkel,
Megdobálunk gyöngyszemekkel titeket, az éhes malacokat,
A disznófejű új nagyurakat,
Akik teletetováltátok a tudatot,
És teleszemeteltétek az emlékezetet,
Óv az övünk, tenyerünk tányér
Vörös-véres-vírus-verést kaptunk eleget
A nyitott szánkért.
* * *
A haverom egy igazi és nem dísz dzsoké,
Dili, pattanj mögé, a haverom a zsoké, oké?!
Kapaszkodj az övébe, beavat a zenébe
Szerencsédre tiéd is a szerencséje,
Amikor beriaszt a riadó és riogat a híradó,
A bemondó meg azt akarja fossál már és hisztizik a köcsög,
A haverom csak röhög.
Két lábbal áll meg a magyar földön,
Nem lebeg a feje felett uzsorakölcsön.
Két ponton érinti a földet a kereke,
Mer’ helyén van az esze kereke.
* * *
Úszik a vízen egy folyó,
És megpihen a vízen egy tó,
Lezuhog a vízen egy záporeső,
Lepihen és alszik a vízben a hó.
* * *
Forró vajból lesz vajolaj és forróbarna a kóla,
Verejtéktől csillog a szörnyek pikkelyzöld tarkója,
Lángost sütnek az égen a Földön zápor sercen a zsírban,
A hőség hősei aszfaltoznak délben indokolatlan,
Megeszem az olajat, a szemetet, a mérget,
Mert éhes vagyok, mint a játékgépek.
De megadom – magam – mindenkinek földi tartozását,
És felejtsd el arcom romló földi mását!
Álmodtam egy világot magamnak,
De megsúgom, mielőtt rajta kapnak,
Mielőtt lehallgatnak,
Mielőtt kihallgatnak,
Meggyónom a popnak, a rap and rollnak!
Hogy kéne már egy sláger,
Egy adóssláger,
Amit a rádióval együtt fúj az adós-láger,
De be van ma foglalva az össze sláger-tárhely,
Mert sok műmájer hiszi azt, hogy ő a cyber.
* * *
A miniszterek letérdelnek epret szedni neked,
A kegyetlenek könnyet nyelve keresik a kegyed,
És isten majma cirkuszban se szerepelhet,
Mert senkik nincsenek
És csak egy senki venne jegyet!
És illatokká válnak a szagok,
És látunk újból hívő papot.
Gondot oldanak gondolatok,
Ha odagondolsz, kapod a magot!
Visszavedlünk Istenné,
Nemek, nemzetek, igenné, héjjá!
Ős tenmagam járatlan útja vagyok,
Aki járt utat csak járatlanért hagyott ott,
Isten bennem általad szeretett Önmagába.
És most irány a letöltés, vagy (ha nem akarod, hogy a zenekar pénzt keressen), a hallgatás.
