mztsz.hu
Támogatónk:
nka.hu
youtube.com
twitter.com
facebook.com
Együttműködő partnerünk:
Zeneszöveg Womex
The Idoru

The Idoru

A 2003-ban alakult Idorut a kezdetektől fogva a műfaj legígéretesebb zenekaraként könyvelték el a hazai underground metál avatott ismerői, s bár Szalkai Tiborék a 2005-ös bemutatkozó lemezükkel (Brand New Way, Brand New Situation) és eddig megjelent EP-ikkel is rászolgáltak a bizalomra, a Monologue jelentheti az igazi áttörést, az új album ugyanis az eddigi legnagyobb dobásuk. A nevét egy William Gibson-regényből kölcsönző

tovább >>

Az előadó honlapja:

www.theidoru.com

www.dalok.hu/theidoru

Az előadó Facebook oldala:

The Idoru - Monologue

The Idoru
Monologue
EDGE Records
2007

Punk, Rock

The Idoru - Face The Light

The Idoru
Face The Light
Szerzői Kiadás / Author's Edition
2009

Alternatív, Punk, Rock

The Idoru - Time

The Idoru
Time
Szerzői Kiadás / Author's Edition
2011

Metal, Rock

Az orosz ügy! Beszámoló az Idoru zenekar oroszországi koncertjeiről...
2008. április 29. 12:55
Három koncertet adott az Idoru zenekar a nagy múltú Oroszországban.
Az alábbi beszámoló Szalkai Tibor gitáros interpretációjában reményeink szerint átad egy csipetnyit abból a temérdek mennyiségű élményanyagból, amely a zenekar számára egészen biztosan egy életre emlékezetessé tette ezt a kis külföldi kiruccanást.
 
 
Irány Oroszország! Három izgalmas várossal, koncerttel, és remélhetőleg több mint háromfőnyi rajongótáborral kedveskedik a nagy orosz sztyeppe az elkövetkezendő mini turné során a már nem az első alkalommal a vidéken portyázó csapatunknak.
 
Petrozavodsk.
 
Kilépve a Seremetyevói reptér várójába megpillantottuk kedvenc szervezőnket, Igort. Tudtuk, hogy sokat fogjuk használni a tömegközlekedési eszközöket, de ami ránk várt, arra nem lehet felkészülni.
A busz elvitt minket egy hév-szerű pályaudvarra, majd gyerünk a föld alá! Na mármost azt kell tudni az ottani metró kérdéskörről, hogy minden háromszor akkora, mint itthon, beleértve a szerelvényt, megállok közti távolságot, aluljárót, mozgólépcsőt, embertömeget, stb...
Az út feledhetetlen élményekkel szolgált. Egyvalami tuti: a moszkvai tömegközlekedés sem pánikbetegeknek, sem klausztrofóbiásoknak nem ajánlott!
Az első koncertet Petrozavodsk nevű 300ezres lélekszámú városába szervezték le nekünk
Petrozavodsk Moszkvától 1100 km-re északra helyezkedik, aminek az eredményeképp még április 4-én, látogatásunk időpontjában is maximum. 3 fok volt. Hó, latyak és őrült ladások, akik elől szaltózni kellett a járdára, mert sokszor az úttesten tudtunk csak haladni a járdaszigetül szolgáló sártenger járhatatlansága okán. Eltelt 5 perc, 10, de a klub sehol. Végül egy kövér fél óra kínmenet után megérkeztünk. Abban a pillanatban Igor közli, hogy csak 26 elővételes jegy fogyott. Úgy gondolja, mégiscsak betesz a bulinknak a legnagyobb helyi rock zenekar ma esti Petrozavodsk-i fellépése. A hír hallatán azonnal szeszt akartunk érezni a gyomrunkban, agyunkban. Beáramlottunk a city-be italért, és megtekinteni a nevezetességeket. Egy befagyott tavon és egy leginkább Leninre emlékeztető óriásszobron kívül nem volt sok látnivaló. Már régóta feltűnt, hogy az előzenekarunk - ők is velünk tartottak végig eddigi utunkon - tagjai sosem isznak olyat, aminek ne lenne alkoholtartalma.
Aggodalomra nem volt okunk sem a klub nívója, sem a backline-t illetően, csupán fizetővendégből volt kevés, mert a helyszínen egy jegy sem fogyott! 
A koncert után szemöldök ráncolva elbeszélgettem a szervezővel, aminek a hatására már taxival mentünk a szálláshelyre, na de hova!? Mert az indulás előtt egy órával derült ki, hogy kinél fogjuk eltölteni azt a pár órát, ami hajnali 4-ig rendelkezésünkre állt. Senki, még a szervező sem ismerte igazából a csávót, de állítólag megbízható. A tag érzelmileg nem tűnt túl stabilnak, cserébe személyében 500 méteres körzeten belül a legrészegebb embert tudhattuk a placcon. Nagy nehezen beszélni tudott, viszont egyenesen állni nem, és azt hitte, attól tud jól angolul, hogy minden mondatba 6-szor beleszúrja a „kind of” kifejezést. Hey guys, let's kind of go to my place, and have kind of good time, have some kind of drinks and stuffs. Ja, és a kulcsmondat: i dont fucking know this kind of promoter! ÁÁÁÁ!!!
 
Panel - panel hátán, az egyiknél megállás, fel a hatodikra. Egy szoba, és egy konyha állt rendelkezésül hatunkra a nagyjából 40 négyzetméteren, plusz a szállásadónkra, a kedves feleségére, a szállásadónk haverjára meg annak a csajára. Amúgy meg igazán rendes volt az illető, mindent megtett, a szobát teljes egészében átadta, hozott kind of takarókat és berakott egy kind of punk dvd-t, hogy ne unatkozzunk.
 
 
Szentpétervár.
 
Kilépve az állomásról, Igor elindult taxit keresni. A közel egy órás várakozás unalmát elűzte a helyi járó–kelők annál izgalmasabb látványa. Nagyon érdekesek az ottaniak. Leginkább a 90-es évek kelet-magyarországi diszkó kultúráját felidéző divatirányzatok csaltak mosolyt az orcánkra. Viszont a nők jók! Meg kell hagyni, nagyon erős a felső középosztály, de bombázók is szép számban akadnak..
 
Igor rossz hírrel tért vissza. A taxisok nem vállalják a fuvart, mert a tervezett koncert helyszín állítólag, kocsival nem megközelíthető az ünnepi útlezárások miatt, de ne aggódjunk, közel van gyalog is.
Hát persze...! Mint a Nyugatitól a Ferenc körút, ennyit mendegéltünk bőröndökkel, gitárokkal, dobkiegészítőkkel, merch táskával kezünkben. A mérgelődést elfeledtette Szentpétervár belvárosának napsütésben pompázó romantikus kisugárzása.
Korán kellett kezdenünk, mert 22.40- kor indult az éjszakai vonat oroszországi kitérőnk végső állomására, Moszkvába
Ellenben közönség is volt, a merch is jól fogyott és mindenki arca elégedettséget tükrözött.
Egy új kivitelezésű vonatra szálltunk, wow! Az öröm szavakkal nem kifejezhető. Maga a cár is utazhatott a régiekkel, olyannyira old school volt az ügy, de a mostani csak 20-30 éves lehet.
 
Moszkva.   
 
Hajnali hat, megérkezés. Taxi, go to Igor. Szép nagy, 20 emeletes panel monstrum az övé. Szoba-konyha nyilván, némi előszobával. Ugyebár hatan vagyunk, + Igor és a lakótársa egy akkora helyen, mint a Petrozavodsk-i panelben, na meg a cuccok, a 2 macskát ne is említsem
Déli megkelésünk nyomán főszervezőnk tudatára adtuk aznapi félreérthetetlen szándékunk: eat, drink, drink, drink, play show, drink, drink. 
Irány a kajálda. Török „étterem”...Igor szerint ez jó lesz. Guys, it's perfect! 1 órát vártunk 5 nyamvadt gyros tálra, meg egy tányér főtt krumplira.
Mindenesetre az biztos, hogy ebben az országban nem sietik el a dolgokat.
A Vörös tér zsír hely!
Tabula Rasa gyönyörű, a klubban nemrég az Ignite is tiszteletét tette. Minden stimmel, csupán 2 dolog gagyi, a színpad és a backline.
Igor már egy ideje eltűnt, senki nem találja. A kezdés előtti percekben kerül elő, s kisírt szemekkel közli a szomorú tényállást. Tökre nincsenek annyian, amennyire számított, nem érti mi a baj. Állítása szerint Moszkvában ennél sokkal de sokkal populárisabb az Idoru, tehát 3-400 emberre számított. Ráadásul a buli szét lett reklámozva, de még így is akkorát bukik az egészen, hogy ehhez hasonlót a deepthroat.com-on sem lehet látni. Hmmm....
Minden rossz hír ellenére hihetetlen pozitív hangulatú, laza, profi bulit sikerült adtunk.
Aztán irány a belváros. Érdeklődés szerint ki-ki ment a maga útjára, de sajnos annak a brigádnak, aki a sztriptíz bárokat célozta meg, csalódnia kellett, mert mire odaértünk, őőő, odaértek, bezárt majdnem az összes. Feladtuk a keresést, és jobbnak láttuk visszavonulni Igorhoz. A körülbelül 1 órás taxizgatás során láthattunk egy elég szép csipetnyit a Moszkvai éjszakai életből, ott aztán nem lehet unatkozni! Rengeteg, villogó neonokkal fémjelzett robusztus méretű hely próbálja magába szívni az arra járó szórakozni vágyókat.
Minél több a rúbel, avagy a dollár, annál tutibb a győzelem! Sok és sokféle ember, gyönyörű nők, iszonyat hangulat. Senki nem háborodik fel egy zajongó fiatal csürhe láttán a metróban. Még arrébb sem ülnek. Teljesen higgadtan kezelik a dolgokat.
A többiek is lassacskán megérkeztek hulla készen, ilyen sztorikkal pl.: Bazze lehányt az a csaj a helyen, kurva annyát, stb.
Búcsú Igortól, ettől a tényleg klassz és jószívű sráctól, aki minden tőle telhetőt megtett értünk, aztán be megint egy újabb taxiba. A reptérre vezető úton eszméltem csak rá a hajnali pirkadat által megvilágított 20 milliós orosz főváros eme aspektusa láttán, hogy milyen óriási tekintélyt - parancsoló kisugárzást kölcsönöztek neki a tervezők. Azt az utat örökre megőrzöm. Mindazonáltal ha valaki sír a rossz magyar körülmények és a helyzete miatt, legyen az egzisztenciális, kulturális avagy társadalmi, annak azt javaslom látogasson el „KIND OF” ide!