mztsz.hu
Támogatónk:
nka.hu
youtube.com
twitter.com
facebook.com
Együttműködő partnerünk:
Zeneszöveg Womex
Kaláka

Kaláka

Kányádi Sándor írta a Kaláka 25 éves jubileumára: "A Kaláka együttes elegáns, más muzsikusokkal össze nem téveszthető zenei tálcán nyújtja a verset a hallgatóknak. Nem ráerőszakolják a maguk szerzeményeit, hanem kimuzsikálják a Gutenberg óta könyvekbe száműzött, „szív-némaságra” született s ítélt versekből a maguk olvasata szerinti „eredeti dallamot”.

tovább >>

Az előadó honlapja:

www.kalaka.hu

www.dalok.hu/kalaka

Az előadó Facebook oldala:

www.facebook.com/kalakaegyuttes

Kaláka - Kányádi - Kicsiknek És Nagyoknak / part1
Kaláka - Kányádi - Kicsiknek És Nagyoknak / part1

Kányádi - Kicsiknek És Nagyoknak / part1

Megosztás
Kiadó: Gryllus / Hangzó Helikon
Megjelenés éve: 2009
Album ár: 2050 Ft

Kányádi Sándor

Kaláka zenekar
Becze Gábor: nagybőgő, gitár
Gryllus Dániel: furulyák, citera, pánsíp, klarinét, tárogató, duda
Gryllus Vilmos: cselló, gitár, charango, koboz, doromb
Radványi Balázs: mandolin, 12 húros gitár, ukulele, cuatro, brácsa, kalimba
 

1. Ha a Napnak... (Vers) 205 Ft

Ha a Napnak... (Vers)


Ha a napnak lába volna,
bizonyára gyalogolna.
Ha pedig keze is lenne,
akkor ő is cipekedne,
s leülne, ha elfáradna,
ide mellénk, a kis padra.
Kérges kezét térdre ejtvén,
merengne a holdas estén.
Úgy várná be, szépen ülve,
hogy őt a föld megkerülje.

2. Jön az Ősz (Dal) 205 Ft

Jön az Ősz (Dal)

Jön már az ismerős,
széllábú, deres ősz.
Sepreget, kotorász,
meg-megáll, lombot ráz.

Lombot ráz, diót ver,
krumplit ás, szüretel.
Sóhajtoz nagyokat
s harapja, kurtítja
a hosszú napokat.

3. Rókaétlap (Vers) 205 Ft

Rókaétlap (Vers)

Rókalyukban nagy a gond,
se kakas, se jérce:
sehol semmi, bár egy comb,
ha volna ebédre,

ha nem is comb, legalább
a combnak a csontja,
bár egy vékony jérceláb,
az is de jó volna.
Ámde semmi, semmi sincs

benn a rókalyukban,
odakint meg kutya egy,
szörnyű egy idő van:
Ólmos eső szúr, sziszeg,
és a szél se jámbor,
még a bőrt is le tudná
húzni a rókáról.
Ezért aztán nem csoda,
hogyha rókáéknak
legszomorúbb olvasmánya
mindennap az étlap:
reggelire Füllentés,
ebédre a párja,
s ami ebédtől marad,
az lesz vacsorára.

4. Krumplis Mese (Vers) 205 Ft

Krumplis Mese (Vers)

Volt egy szegényember
meg a felesége.
Krumplit ettek minden
áldott nap ebédre.

Ebédre még hagyján,
reggelre se volt más.
Hogy még a tövét is
járná meg a rontás.

De bizony ne járja,
vette védelmébe
a krumplit a szegény
ember felesége.

Ha krumpli se volna,
fölkopna az állunk.
Így hát, édes uram,
krumplit vacsorázunk.

Okos egy menyecske
volt a szegényasszony,
tudta az urára
hogy s miképpen hasson.

Nem árt, édes uram,
kendnek is azt tudni,
hogy Burgundiából
jött hozzánk a krumpli.

Hát ezért legalább
ünnep- és vasárnap
nevezzük illendőn
mi is burgonyának.

Hétköznap, amikor
sok az ember dolga,
akkor kérdezheti:
kész-e a pityóka.

Nyár elején a még
zsenge-friss gumókat
becézte az asszony
földimogyorónak.

Nemcsak eszes asszony,
ügyes is a lelkem,
minden étkezéskor
mással traktál engem.

Ha nem tudnám, észre
se venném, hogy krumpli;
nem tudnám a főztjét
sohase megunni.

Levesnek, tokánynak,
sültnek, körítésnek,
ahogy ő készíti,
meg nem enni vétek.

Így beszélt az ura,
az egész környéken
nincsen olyan asszony,
mint a feleségem.

Kivált a paprikást
ahogyan csinálja,
arra még a síri
holt is hazajárna.

A harangozónak
sincs minálunk dolga:
az illattól kondul
a harang is szóra.

Egyszer a király is,
akinek szakácsa
beteg volt, megjelent
krumplipaprikásra.

Megnyalta az ujját
őfelsége, s nyomba
ültette az asszonyt
urastól hintóba.

Azóta a király
s az udvari népek
burgonyát, pityókát,
krumplit pecsenyéznek.

5. Kecske (Vers) 205 Ft

Kecske (Vers)

Nem jött az este haza a kecske.
Hiába várta hiába leste
szegény gazdája, nem jött a restje.
Erre a gazda dolgát ott hagyta, s vesszőt nyesve
kósza kecskéjét keresni kezdte.
Ide belesve, oda belesve,
itt is kereste ott is kereste,
de csak nem találta.
Kiment a határba.
Fekete volt az este,
fekete volt a kecske.
Mindent, de mindent feketére feste a csillagtalan este.
Ha ott lett volna se találja.
Ború szállott a gazdára.
Bizonyára kóbor, ordas, éhes farkas lehetett a veszte.
S drága kecskéjét sajnálni kezdte:
drága kecske, jó kis kecske, volt tejecske, nincs tejecske.
Mennyit adott reggel, este, s gazdáját is hogy szerette!
Így kesergett hazáig a kecske nélkül maradt gazda.
De egyszerre furcsa neszre lett figyelmes,
közelebb lépett a kerthez
S hát a halvány, akkor kelő Hold világán látta
Hogy a drága kecske fényes teste ágaskodik az ágakig.
Egész este a gazda oltványait nyeste.
Megállj kecske!– így a gazda.
Egyik szarvát megragadta, s a vesszővel melyet nyesett,
kecskéjének nekiesett, s nyeste, nyeste
és a kecske sírt, mekegett egész este.

6. Hajt a Csordás (Dal) 205 Ft

Hajt a Csordás (Dal)

Hajt a csordás, szól a kürtje:
"Hijja, hijja, hí te, gyű te!"

Bőgő borjak, álmos csikók,
matróz-léptű bivalytinók,
ághegyre néző kecskenyáj
egymás mellett, egymás után...

És a csordás egyre fújja:
"Hí te, gyű te, hijja, hijja!"

Ostor csattog, a csapója
belelóg a vastag porba;
ide szisszen, oda ér el,
versenyt csíp a hegyes széllel.

Hajt a csordás, szól a kürtje:
"Hijja, hijja, hí te, gyű te!"

Kél a nap is nagykésőre.
Mire fölhág a tetőre,
ott a csorda - s a bivalyok
szarvukra veszik a napot.

7. Csukás Tó (Vers) 205 Ft

Csukás Tó (Vers)

Egyszer régen, amikor még
több volt a hal, mint a horgász,
és nem volt a folyók mentén
ekkora nagy sürgés-forgás,
élt a kicsi csíki Oltban
élt egy csuka, hasonlót még
én sem tudnék kitalálni,
hogyha horgászember volnék.
Nem is élt, de uralkodott.
Ő volt a halak királya:
se hálónak, se horognak
nem volt hozzá bátorsága.
Nemcsak félték, tisztelték is,
mert nagylelkű és kegyes volt:
szúnyogon meg moszaton élt,
testvérhúsba sose kóstolt.
Úszta, járta birodalmát
Domokostól le Bükszádig.
Védelmezte népét s annak
porontyait és ikráit.

De leginkább Tusnád táján
szeretett elidőzgetni,
hol a szikla a kis Oltot
majdnem-majdnem megrekeszti.
Ha elfáradt, ott pihent meg,
ott a víz is, mint a kristály,
s a vízből is tisztán látta
a fenyőket fönn a sziklán.
Ahogy telt az idő, s ő is
lassacskán mind öregebb lett,
s az úszkálás föl-le, föl-le
lassacskán mind nehezebb lett,
hovatovább mind gyakrabban
bámulta a fenyőfákat.
Gondolt egyet, és fővárost
alapított ott magának.
"Jó is lesz így, öregedő
uszonyaim mit fárasszam,
mikor úgyis itt folyik át
egész hosszú birodalmam.
Igen ám, de épp az a baj:
folyton folyik az országom,

és nekem, hogy itt székeljek,
folyton-folyvást kell úszkálnom."
Szerencsére jött a tavasz,
és a kis Olt úgy megáradt,
hogy nem fért át a szoroson,
s majd ellepte a fűzfákat.
Jött aztán az apasztó nyár
nagy meleggel, de hiába,
ott maradt, a fűzfák között,
az Olt egy kis darabkája.
Csillogott, akár egy kastély,
ez kellett a mi csukánknak!
Átevickélt a szép tóba,
s lefoglalta palotának.
És azóta Csukástónak
hívja minden vízi s földi,
hetedhét országból szoktak
odajárni gyönyörködni.
Mondják, hogy az öreg csuka
lemondott a királyságról,
s mai napig ott éldegél
szerényen a nyugdíjából.

8. Hajnalban a Csillagok (Vers) 205 Ft

Hajnalban a Csillagok (Vers)

Hajnalban a csillagok
lehullnak a földre,
mint a fáról a gyümölcs:
alma, szilva, körte.

Szunyókálnak szelíden
késő délelőttig,
mustillatú sugarak
amíg föl nem költik.

Akkor aztán napsugár-
szálakba fogózva
föllibegnek, mint a pók,
újra a magosba.

9. Zápor (Dal) 205 Ft

Zápor (Dal)

Suhog a zápor ostora,
senki se bánja;
lúdbőrözik a pocsolya,
senki se bánja.

Minden s mindenki mosolyog:
a virágok s a fák is,
és az is, aki tocsorog
az utcán, s bőrig ázik.

És kacagnak a patakok,
s az eresz csatornája,
kacag a föld is, becsurog
a zápor a nyakába.

10. Szitakötő Tánca (Vers) 205 Ft

Szitakötő Tánca (Vers)

Zurrogó-zirregő
szitakötő tánca
csipkét ver a csengve
csobogó forrásra.
Zirren kéken, zölden,
sásról sásra táncol,
úgy veri a csipkét
önnön árnyékából.
Reggeltől napestig
egyvégtében járja,
de csak alkonyatkor
látszik a munkája.
Akkor aztán pitypang,
káka, békalencse
s a csobogó forrás
minden egy szem kincse.
Szitakötő szőtte
csipke alatt csillog,
s alábújik inni
az esthajnalcsillag.

11. Tavaszi Tarisznya (Vers) 205 Ft

Tavaszi Tarisznya (Vers)

Kamrában szegre
akasztva,
üresen lóg a
tarisznya.

Egyszer csak jön a
menyecske.
Leveszi, s tömi
degeszre.

Tömi, pakolja
púposra,
lesz benne cipó,
szalonna,

fő hagyma, só és...
nicsak, ni:
kolbász is még egy
arasznyi.

Készen is már a
tarisznya,
utazhat nyakba
akasztva.

Mehet, amerre
az ösvény.
Mendegélnek is
csöndeskén:

megy a favágó,
karján a
frissen köszörült
baltája.

Nyakában pedig,
akasztva,
billeg-ballag a
tarisznya.

Só, cipó, hagyma,
szalonna,
minden, mi be van
pakolva.

No persze a jó
arasznyi
füstölt kolbász se
maradt ki.

Alighogy a nap
feljőne,
érnek is ki az
erdőre.

Magasan, ágra
akasztva,
lóg már a tele
tarisznya.

Kerül a balta
tenyérbe,
csattog és villog
az éle.

Szálába, hosszan
s keresztbe
fák dőlnek, nedvet
eresztve.

Sikkan a balta
serényen
abban a kérges
tenyérben.

Meg nem áll, vágja,
hasítja.
Lekerül most a
tarisznya.

S minden, mi be volt
pakolva:
só, cipó, hagyma,
szalonna.

No persze a jó
arasznyi
kolbász sem fog benn
maradni.

Rákerül mind egy
csutakra.
(Nem hinném, hogy ott
maradna.)

Magasan ágra
akasztva,
billeg újra a
tarisznya.

Nincs benne semmi,
de semmi,
csak só talán egy
csipetnyi.

S a balta újra
serényen
sikkan a kérges
tenyérben.

Alkonyig vágja,
hasítja.
(Ing-leng az üres
tarisznya.)

Jön a favágó,
karján a
fényesült nyelű
baltája.

Újra nyakába
akasztva,
lappog a lapos
tarisznya.

Áll a favágó.
Csodát lát:
Soha még ennyi
salátát!

Mondja, s egyet ka-
nyarítva,
lenn is van már a
tarisznya.

S miként reggel a
menyecske,
elkezdi tömni
degeszre.

Megörül majd a
családja,
jó lesz éppen va-
csorára!

12. Ének a Forrásról (Vers) 205 Ft

Ének a Forrásról (Vers)

Írtam a kisborosnyói forrásvédő kisiskolások kérésére


Van egy forrás valahol egy
öreg erdő sátorában,
valamikor a korsómmal
vízért én is odajártam.

Ott tanyáznak a rigók is,
közelében raknak fészket
alkonyatkor odajárnak
szarvasok és szomjas őzek.

Láttam belőle kortyolni
nyári napot, teleholdat,
csillaghullás idején a
csillagok mind belehullnak.

Jóbarátom az a forrás,
biztatott, s én hittel hittem:
sikerül az aratóknak
egy csillagot kimerítnem.

Kárpótlásul a csillagért
azoknak, kik várva várnak,
megtanított jég alatt is
pengetni a citerámat.

13. Bivalyos Vers (Vers) 205 Ft

Bivalyos Vers (Vers)

Jámbor állat a bivaly,
s mi tagadás, lusta,
de ha kell, a hegyet is
helyéből elhúzza.

Olyan erős és olyan
nagyon igazságos,
nincs az a ló, amelyik
hívebb a gazdához.

Letérdel, de a terüt
cserben úgy sem hagyja;
én mondom ezt nektek, a
volt bivalyos gazda.

Minden állatunk közül
ő a legerősebb,
mégsem írtak róla még
soha bár egy verset.

Medvét, lám, az emberek
nagy ritkán ha látnak,
s nem is nagyon hívei
a találkozásnak,

hacsak nem a rács mögött
csücsül a jó medve,
s mint egy szelíd barika,
nincs megkezesítve.

Mert ki merne, teszem azt,
csak úgy kényre-kedvre
bokrászgatni ott ,ahol
otthonos a medve?

És ki merne, ugyan ki,
ha szembe jön véle,
ki merne egy jó nagyot
húzni a medvére?

Hát az állát s a nyakát
meg ki vakargatná,
mint egy jámbor bivalyét?
És a medve hagyná?

Mégis könyvek garmadát
írták a medvéről,
s egy sort sem az állatok
kedves négeréről.

Pedig medve s bivaly közt
van is hasonlóság,
amíg kicsi a bivaly,
bivalybocsnak mondják.

S úgy is cammog a bivaly,
mint valami medve,
ringatózik, mintha csak
hajón lépegetne...

Hajón bizony, mintha a
Föld nagy hajó volna,
úgy lépeget a bivaly
öreg matróz módra.

De itt el kell mondanom,
mit régóta sejtek:
miért, hogy a bivalyok
ringatózva lépnek.

De térkép is kell ehhez,
még inkább egy földgömb,
tudnunk kell, hogy a bivaly
először hol bömbölt,

illetve hol rekkegett,
és vajon mi végre?
S hol sütötte le a nap
ilyen feketére?

Bizony messziről került
a mi pocsolyánkba,
csoda-e, ha billegő
a bivaly járása?

De ne vesztegessük a
drága szót hiába,
keressük csak, merre van
Szumátra és Jáva.

Ott a forró trópuson,
az örökös nyárban,
ott lebzsel a bivalyős
a langy pocsolyában.

Nemcsak lebzsel, húzza is
az igát keményen,
lépeget a rizsvetés
tocsogó vizében.

Tehát onnan jöhetett
jó annak előtte,
trópusi nap melegét
őrzi még a bőre.

Azért olyan fekete,
s nem azért, mert gyászol,
mivel ilyen messzire
került hazájától.

Jó hazára lelt ő itt,
kedvére valóra.
Megszokta a telet is:
jó istálló óvja.

Hangja azért rekegő,
mert ritkán használja,
éppen ezért érthető,
ha be van rozsdálva.

S azért olyan billegő
a bivaly járása,
mert hajóval érkezett
őkelme e tájra.

És megszokta a hajón
a tengerész-járást,
és elhagyni lusta ő
mindenegy szokását.

Így sejtem én, ez lehet
járásának titka,
bár ezt eddig senki még
róla le nem írta.

Én sem veszek mérget rá,
hogy így van s nem másképp,
de megtudnám, hogyha én
Szumátrában járnék.

14. Költögető (Dal) 205 Ft

Költögető (Dal)

Hajnalonta engemet
gerle-galamb költöget:
jó reggelt,
jó reggelt,
mindenki már rég fölkelt.

Rá a rigó: föl bizony,
gyöngyös harmatot iszom,
hű de jó,
hű de jó,
harmaton él a rigó!

Cserépen a verebek
kenik-fenik csőrüket:
csiri-csűr,
csiri-csűr,
csak így telik meg a csűr.

De a szarka rájuk reccsen,
hogy egy kicsit csendesebben:
csöndesen,
csöndesen,
nem süket itt senki sem!

Túl a vizen valahol
kakukkmadár kakukkol,
kakukk szól,
kakukk szól,
túl a vizen valahol.

15. Kakukk (Vers) 205 Ft

Kakukk (Vers)

Nem szeretem a kakukkmadarat,
mert folyton-folyvást egyet hajtogat:
kakukk, kakukk, kakukk.

Mintha az erdő egyesegyedül
az övé volna, szégyentelenül
fújja a magáét: kakukk, kakukk.

Túlkiabál minden más madarat,
csak harsogja a nyári ég alatt:
kakukk, kakukk, kakukk.

Ő mondja meg, hogy meddig élhetek,
kisajátít idegen fészkeket,
abba tojik a szemtelen kakukk.

Hallgat az erdő, bölcsen bólogat:
szeretni kell mindenegy madarat,
akkor is, ha kakukk.

Hatalmas az ég, végtelen a nyár,
s ideje a kakukknak is lejár,
elnémul, bereked.

És újra hallod majd a cinegék,
pintyek, rigók kedves kis énekét
s a locska verebet.

16. Erdőn Jártam (Vers) 205 Ft

Erdőn Jártam (Vers)

Erdőn jártam,
málnát szedtem,
amit szedtem,
mind megettem,
üres a kaska,
mit csináljak,
mit mondjak anyámnak,
ha megkérdi,
hol a málna,
miért üres
a kosárka?
Azt mondjam-e,
jött egy medve,
amit szedtem,
mind megette?
Dehogy mondom,
megijedne.
Jujj!

17. Jó Két Ló... (Vers) 205 Ft

Jó Két Ló... (Vers)

Szolga voltam, szolga,
jó két ló szolgája.
Nem mehettem addig
én az iskolába
míg a két jó lovat
meg nem abrakoltam,
s szénával a jászlat
jól meg nem pakoltam.
Etettem, itattam,
s míg a zabot nyelték,
fölmondtam magamban
az aznapi leckét.
Iskola után is
először a pajta,
aztán jöhetett
csak a számtanpélda.
Sokszor sírdogáltam
- emlékszik a jászol -:
"Jaj csak el ne késsem
ma az iskolából."
Szidtam a lovakat
mért esznek oly lassan.
Egyszer az egyiket
még meg is haraptam.
Délben aztán, mire
elpárologott mérgem,
a megbántott lótól
bocsánatot kértem.
Mert jó barátom volt
nekem a két ló.
Nem kellett az ostor,
elég volt a jó szó.
Igazságos hű társ
voltak mind a ketten,
lépésben vittek, ha
el-elszenderedtem.
Olvasni is tudtam
a hátukon ülve,
hajóként ringattak
hasig érő fűbe'.
Megálltak, ha árok -
vagy gödörhöz értek,
s mint ahogy én tőlük,
engedelmet kértek.
Prüsszögtek, horkantak.
Elég volt, ha térdem
jelezte az irányt,
bólintottak: "értem".

Becsuktam a könyvet,
s csak azt mondtam: rajta!
Repültek, mint a nyíl,
át a túlsó partra.
Mert nem csak szolgájuk,
gazdájuk is voltam:
ha sírtam is néha,
kedvvel abrakoltam.
De mindez régen volt.
Hol van az a két ló?
Gazdátlan a kantár,
gazdátlan a béklyó.
Csillag-zabot esznek,
hold szalmáján hálnak,
csengős táncot már csak
álmaimban járnak.

18. Elfújta a Szél a Napot (Dal) 205 Ft

Elfújta a Szél a Napot (Dal)

Elfújta a szél a napot,
be a felhők sűrűjébe,
hajladozik a vén erdő,
úgy tesz, mintha jődögélne.

De ha a szél úgy akarja,
máris fordul, mintha menne;
leveleit hátrahagyva
kapaszkodna föl a hegyre.

Mintha jönne, mintha menne,
mintha vinne, mintha hozna:
de nehéz is az erdőnek,
mikor a szél kormányozza.

Kaláka - Kaláka

Kaláka
Kaláka
Gryllus
1977

Énekelt vers, Népzene

Kaláka - A Fekete Ember

Kaláka
A Fekete Ember
Gryllus
1993

Énekelt vers

Kaláka - Kaláka 25 / part2

Kaláka
Kaláka 25 / part2
Gryllus
1994

Énekelt vers

Kaláka - Kaláka 25 / part1

Kaláka
Kaláka 25 / part1
Gryllus
1994

Énekelt vers

Kaláka - Hol A Nadrágom? / part2

Kaláka
Hol A Nadrágom? / part2
Gryllus
1995

Énekelt vers

Kaláka - Hol A Nadrágom? / part1

Kaláka
Hol A Nadrágom? / part1
Gryllus
1995

Énekelt vers

Kaláka - Bőrönd Ödön / part2

Kaláka
Bőrönd Ödön / part2
Gryllus
1996

Énekelt vers

Kaláka - Bőrönd Ödön / part1

Kaláka
Bőrönd Ödön / part1
Gryllus
1996

Énekelt vers

Kaláka - Villon / part2

Kaláka
Villon / part2
Gryllus
1998

Énekelt vers

Kaláka - Villon / part1

Kaláka
Villon / part1
Gryllus
1998

Énekelt vers

Kaláka - Varázsvirágok / part2

Kaláka
Varázsvirágok / part2
Gryllus / Magyar Rádió Rt.
1998

Népzene

Kaláka - Nálatok Laknak-e Állatok? / part2

Kaláka
Nálatok Laknak-e Állatok? / part2
Gryllus
1998

Gyerek

Kaláka - Varázsvirágok / part1

Kaláka
Varázsvirágok / part1
Gryllus / Magyar Rádió Rt.
1998

Népzene

Kaláka - Nálatok Laknak-e Állatok? / part1

Kaláka
Nálatok Laknak-e Állatok? / part1
Gryllus
1998

Gyerek

Kaláka - Hajnali Rigók

Kaláka
Hajnali Rigók
Gryllus
1998

Énekelt vers

Kaláka - Kaláka 30

Kaláka
Kaláka 30
Gryllus
1999

Énekelt vers

Kaláka - Az Én Koromban

Kaláka
Az Én Koromban
Gryllus
1999

Énekelt vers

Kaláka - Ukulele / part2

Kaláka
Ukulele / part2
Gryllus
2000

Énekelt vers, Gyerek

Kaláka - Ukulele / part1

Kaláka
Ukulele / part1
Gryllus
2000

Gyerek

Kaláka - Egyetemi Színpad '76

Kaláka
Egyetemi Színpad '76
Gryllus
2002

Énekelt vers

Kaláka - Csak az Egészség Meglegyen

Kaláka
Csak az Egészség Meglegyen
Gryllus
2003

Énekelt vers

Kaláka - Kaláka - Kányádi

Kaláka
Kaláka - Kányádi
Gryllus / Hangzó Helikon
2004

Énekelt vers

Kaláka - Kaláka - Kosztolányi / part2

Kaláka
Kaláka - Kosztolányi / part2
Gryllus / Hangzó Helikon
2005

Énekelt vers

Kaláka - Kaláka - Kosztolányi / part1

Kaláka
Kaláka - Kosztolányi / part1
Gryllus / Hangzó Helikon
2005

Énekelt vers

Kaláka - Karácsonyi Kaláka

Kaláka
Karácsonyi Kaláka
Gryllus
2005

Népzene, Pop

Kaláka - Madáretető / part2

Kaláka
Madáretető / part2
Gryllus
2006

Énekelt vers

Kaláka - Madáretető / part1

Kaláka
Madáretető / part1
Gryllus
2006

Énekelt vers

Kaláka - Arany János

Kaláka
Arany János
Gryllus / Hangzó Helikon
2007

Énekelt vers

Kaláka - Kányádi - Kicsiknek És Nagyoknak / part2

Kaláka
Kányádi - Kicsiknek És Nagyoknak / part2
Gryllus / Hangzó Helikon
2009

Énekelt vers, Vers / Hangoskönyv