mztsz.hu
Támogatónk:
nka.hu
youtube.com
twitter.com
facebook.com
Együttműködő partnerünk:
Zeneszöveg Womex
Kaláka

Kaláka

Kányádi Sándor írta a Kaláka 25 éves jubileumára: "A Kaláka együttes elegáns, más muzsikusokkal össze nem téveszthető zenei tálcán nyújtja a verset a hallgatóknak. Nem ráerőszakolják a maguk szerzeményeit, hanem kimuzsikálják a Gutenberg óta könyvekbe száműzött, „szív-némaságra” született s ítélt versekből a maguk olvasata szerinti „eredeti dallamot”.

tovább >>

Az előadó honlapja:

www.kalaka.hu

www.dalok.hu/kalaka

Az előadó Facebook oldala:

www.facebook.com/kalakaegyuttes

Kaláka - Kaláka - Kosztolányi / part2
Kaláka - Kaláka - Kosztolányi / part2

Kaláka - Kosztolányi / part2

Megosztás
Kiadó: Gryllus / Hangzó Helikon
Megjelenés éve: 2005
Album ár: 2050 Ft

Becze Gábor
Gryllus Dániel
Sárközy Gergely
Gryllus Vilmos
Radványi Balázs
Huzella Péter
Zsoldos Béla
Mikó István
Selmeczi György
 

11. Litánia 205 Ft

Litánia

Az én koromban:
zörgött az egekben a gépek acélja.

 
Az én koromban:
nem tudta az emberiség, mi a célja.

 
Az én koromban:
beszéltek a falban a drótok, a lelkek.

 
Az én koromban:
vad, bábeli nyelvzavarok feleseltek.

 
Az én koromban:
öngyilkosok ezrei földre borultak.

 
Az én koromban:
méreggel aludtak el a nyomorultak.

 
Az én koromban:
kínpadra feküdtek az árva, beteg nők.

 
Az én koromban:
lélekbe kutattak a lélekelemzők.

 
Az én koromban:
mint koldusok álltak a sarkon az épek.

 
Az én koromban:
recsegtek a trónok, a bankok, a népek.

 
Az én koromban:
mily dalt remegett a velőkig üvöltő.

 
Az én koromban:
prózára szerelte a verset a költő.

 
Az én koromban:
mindannyian ó de magunkra maradtunk.

 
Az én koromban:
sírtunk, amikor kenyerünkbe haraptunk.

 
Az én koromban:
nem volt, ki szegény sziveket melegítsen.

 
Az én koromban:
álmatlanul ült arany-ágyon az Isten.
12. Azon az Éjjel 205 Ft

Azon az Éjjel

Azon az éjjel
az órák összevissza vertek.
Azon az éjjel
holdfényben úsztak mind a kertek.
Azon az éjjel
kocsik robogtak a kapunk alatt.
Azon az éjjel
könnyben vergődtek a fülledt szavak.
Azon az éjjel
égett szobánkba gyertya, lámpa.
Azon az éjjel
féltünk a borzasztó homályba.
Azon az éjjel
arcunk ijedt volt, halavány.
Azon az éjjel
halt meg szegény, ősz nagyapám.

 
Azon a reggel
csupa rokon jött, sirató nép.
Azon a reggel
sürögtek az öreg mosónék.
Azon a reggel
kendővel kötötték fel gyönge állát.
Azon a reggel
lassan vezettek a földúlt szobán át.
Azon a reggel
rozsdás pénzt tettek kék szemére.
Azon a reggel
riadtan bámultam feléje.
Azon a reggel
csak hallgatott makacs ajakkal.
Azon a reggel
olyan volt, mint egy néma angyal.
13. Akarsz-e Játszani? 205 Ft

Akarsz-e Játszani?

A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindig, mindig játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfőre ülni,
borból-vízből mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani mindent, mi élet,
havas telet és hosszu-hosszu őszt,
lehet-e némán teát inni véled,
rubin-teát és sárga páragőzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha-néha félni,
hogy a körúton járkál a november,
az utcaseprő, szegény, beteg ember,
ki fütyürész az ablakunk alatt?
Akarsz játszani kígyót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót,
karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
Akarsz játszani boldog szeretőt,
színlelni sírást, cifra temetőt?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön,
s akarsz, akarsz-e játszani halált?
14. A Lámpagyújtó Énekel 205 Ft

A Lámpagyújtó Énekel

Egy szűk, kicsiny botban viszem
a szent tüzet felétek,
én örök újra bújtó,
és kormos lámpagyújtó.
Fölgyújtom a vak éjet.
A rézkupaknak öblén
halkan szitál a tört fény,
ha jő az alkonyat,
s alélt kanócok, álmos utcalámpák
szomjúhozzák piros tűzcsókomat.

 

Ki sejti, hogy a réz-szitán
egy vad tűztenger ég benn,
s a gyáva pillelángban
egy lázadó világ van
bebörtönözve mélyen?
Csak én tudom, ha tűzsugáros
vörös szemekkel int a város,
s rám hull a sűrü köd,
és tűzbotommal görbe utcasarkon
én kormos ember, csöndben eltünök.

15. Ideges Rímek 205 Ft

Ideges Rímek

Reménytelen,
ki él, az mind reménytelen,
csak könnye van, teménytelen.

 
Ezt dúdolom,
egy téli éjjel dúdolom
s szorítom ájult homlokom.

 
Mit sírjak én?
E vad kornak mit sírjak én?
Mit jajgassak, mit írjak én?

 
Száz év se kell,
még annyi se, száz év se kell,
sírunkon a szél énekel.

 
Ki könnyet ont,
bíbor vért, halvány könnyet ont,
egyforma lesz, mind görbe csont.

 
A katona,
vidám polgár, bús katona,
nem tudja, mért járt itt, soha.

 
A versiró,
cenzor, szedő és versiró
aludni fog, s aludni jó.

 
Menj, árva, zord,
szegény dalom, te árva, zord,
dalold a semmit és a port.

 
Reménytelen,
ki él, az mind reménytelen,
csak könnye van, teménytelen.
16. Lecsuklik Minden Pilla Most 205 Ft

Lecsuklik Minden Pilla Most

Lecsuklik minden pilla most,
nem is találsz több villamost,
így járok én is itt, gyalog,
köröttem olcsó angyalok.
Kármin, sáfrány, körúti nők,
selyem harisnyák, rossz cipők
s ami búsítja bús dalom,
s fanyar arcon fájdalom.

 
Ha a sír szavát hallanád,
nem hallanál ily balladát.
Egy árva költő tévelyeg,
s itt méri a mély éjeket.
Egy görbe utcán remegőn
járkálok, mint a temetőn.
Ó élet! sár! láz! csúnya út!
A vége és a mélye rút.

 
De jó itt, mert ez utca fáj,
és szép, mert téboly ez a táj,
s álarc alól mártír-szemek,
testvér szemei rémlenek.
Festett az arcom nékem is
és szenvedés ez ékem is.
Jaj, a költő gyomrába kóc,
ő is beteg és torz bohóc.
17. Boldog, Szomorú Dal 205 Ft
18. Könyörgés az Ittmaradókhoz 205 Ft

Könyörgés az Ittmaradókhoz

Ha meghalok majd, mélyre ássatok
gyarló valómban meg ne lássatok,
ködként inogjon eltűnt társatok,
s nekem, szegénynek, megbocsássatok.

 
Ne nézzétek karomat-térdemet,
csak szándokom és ne az érdemet,
mi vérzik és fáj most mellem megett,
azon lehet akkor megmérnetek.

 
Önváddal és mérgekkel olykoron
vertem magam füstös-boros toron,
mindig a kín volt ólmos ostorom,
mindig magány a mély monostorom.

 
Vétkeztem itt s vétkeztek ellenem,
bár senki úgy, mint lázadt szellemem,
az sarkantyúzott szünös-szüntelen,
s ezért vagyok én bűnös-büntelen.

 
De a komor szemet el nem birom,
örök gyehenna lesz attól sirom,
nézd, fél a lelkem, mint hulló szirom,
legyen az irgalom az én biróm.

 
Azzal, mi biztos és szilárd-igaz,
holtomban új halálba taszitasz,
aki halandó, folyvást botlik az,
számomra csak a kétes a vigasz.

 
A kancsal emlék szépitsen tovább,
mint hold, mely a felhőkön oson át,
s széthordva megbocsátó mosolyát,
ezüstté büvöl minden pocsolyát.
19. Hajnali Részegség 410 Ft

Hajnali Részegség

Elmondanám ezt néked. Ha nem unnád.
Múlt éjszaka - háromkor - abbahagytam
a munkát.
Le is feküdtem. Ám a gép az agyban
zörgött tovább, kattogva-zúgva nagyban,
csak forgolódtam dühösen az ágyon,
nem jött az álom.
Hívtam pedig, így és úgy, balga szókkal,
százig olvasva, s mérges altatókkal.
Az, amit írtam, lázasan meredt rám.
Izgatta szívem negyven cigarettám.
Meg más egyéb is. A fekete. Minden.
Hát fölkelek, nem bánom az egészet,
sétálgatok szobámba, le-föl, ingben,
köröttem a családi fészek,
a szájakon lágy, álombeli mézek,
s amint botorkálok itt, mint a részeg,
az ablakon kinézek.

 
Várj csak, hogy is kezdjem, hogy magyarázzam?
Te ismered a házam,
s ha emlékezni tudsz a
hálószobámra, azt is tudhatod,
milyen szegényes, elhagyott
ilyenkor innen a Logodi-utca,
ahol lakom.
Tárt otthonokba látsz az ablakon.
Az emberek feldöntve és vakon,
vízszintesen feküsznek,
s megforduló szemük kacsintva néz szét
ködébe csalfán csillogó eszüknek,
mert a mindennapos agyvérszegénység
borult reájuk.
Mellettük a cipőjük, a ruhájuk,
s ők a szobába zárva, mint dobozba,
melyet ébren szépítnek álmodozva,
de - mondhatom - ha így reá meredhetsz,
minden lakás olyan, akár a ketrec.
Egy keltőóra átketyeg a csöndből,
sántítva baktat, nyomban felcsörömpöl,
és az alvóra szól a
harsány riasztó: "ébredj a valóra".
A ház is alszik, holtan és bután,
mint majd százév után,
ha összeomlik, gyom virít alóla,
s nem sejti senki róla,
hogy otthonunk volt-e vagy állat óla.

 
De fönn, barátom, ott fönn a derűs ég,
valami tiszta, fényes nagyszerűség,
reszketve és szilárdul, mint a hűség.
Az égbolt,
egészen úgy, mint hajdanában rég volt,
mint az anyám paplanja, az a kék folt,
mint a vízfesték, mely irkámra szétfolyt,
s a csillagok
lélekző lelke csöndesen ragyog
a langyos őszi
éjjelbe, mely a hideget előzi,
kimondhatatlan messze s odaát,
ők akik nézték Hannibál hadát
s most néznek engem, aki ide estem
és állok egy ablakba, Budapesten.

 
Én nem tudom, mi történt vélem akkor,
de úgy rémlett, egy szárny suhant felettem,
s felém hajolt az, amit eltemettem
rég, a gyerekkor.

 
Olyan sokáig
bámultam az égbolt gazdag csodáit,
hogy már pirkadt is keleten, s a szélben
a csillagok szikrázva, észrevétlen
meg-meglibegtek, és távolba roppant
fénycsóva lobbant,
egy mennyei kastély kapuja tárult,
körötte láng gyúlt,
valami rebbent,
oszolni kezdett a vendégsereg fent,
a hajnali homály mély
árnyékai közé lengett a báléj,
künn az előcsarnok fényárban úszott,
a házigazda a lépcsőn bucsúzott,
előkelő úr, az ég óriása,
a bálterem hatalmas glóriása,
s mozgás, riadt csilingelés, csodás,
halk női suttogás,
mint amikor már vége van a bálnak,
s a kapusok kocsikért kiabálnak.

 
Egy csipkefátyol
látszott, amint a távol
homályból
gyémántosan aláfoly,
egy messze kéklő,
pazar belépő,
melyet magára ölt egy drága, szép nő,
és rajt egy ékkő
behintve fénnyel ezt a tiszta békét,
a halovány ég túlvilági kékét,
vagy tán egy angyal, aki szűzi
szép mozdulattal csillogó fejékét
hajába tűzi,
és az álomnál csendesebben
egy arra ringó
könnyűcske hintó
mélyébe lebben,
s tovább robog kacér mosollyal ebben,
aztán amíg vad paripái futnak
a farsangosan lángoló Tejutnak,
arany konfetti-záporába sok száz
batár között, patkójuk fölsziporkáz.

 
Szájtátva álltam,
s a boldogságtól föl-fölkiabáltam,
az égbe bál van, minden este bál van,
és most világolt föl értelme ennek
a régi nagy titoknak, hogy a mennynek
tündérei hajnalba hazamennek
fényes körútjain a végtelennek.

 
Virradatig
maradtam így és csak bámultam addig.
Egyszerre szóltam: hát te mit kerestél
ezen a földön, mily kopott regéket,
miféle ringyók rabságába estél,
mily kézirat volt fontosabb tenéked,
hogy annyi nyár múlt, annyi sok deres tél
és annyi rest éj,
s csak most tűnik szemedbe ez az estély?

 
Ötven,
jaj, ötven éve - szívem visszadöbben -
halottjaim is itt-ott egyre többen -
már ötven éve tündököl fölöttem
ez a sok élő, fényes égi szomszéd,
ki látja, hogy könnyem mint morzsolom szét.
Szóval bevallom néked, megtörötten
földig hajoltam, s mindezt megköszöntem.

 
Nézd csak, tudom, hogy nincsen mibe hinnem,
s azt is tudom, hogy el kell mennem innen,
de pattanó szivem feszítve húrnak
dalolni kezdtem ekkor az azúrnak,
annak, kiről nem tudja senki, hol van,
annak, kit nem lelek se most, se holtan.
Bizony ma már, hogy izmaim lazulnak,
úgy érzem én, barátom, hogy a porban,
hol lelkek és göröngyök közt botoltam,
mégis csak egy nagy ismeretlen Úrnak
vendége voltam.
20. Lánc, Lánc Eszterlánc 205 Ft

Lánc, Lánc Eszterlánc

Lánc, lánc, eszterlánc,
eszterlánci cérna,
kisleányok bús körében
kergetőzöm én ma.
Nincs semmi aranyom,
jobbra-balra löknek,
körbe-körbe, egyre körbe,
láncán kis kezöknek.
Merre menjek, szóljatok,
hátra vagy előre?
Az erdőbe megbotoltam,
egy nagy, csúnya kőbe.
Voltam én is jófiú,
Istenem, de régen,
csigabigát én is hívtam
künn a régi réten.
Verset mondtam én is ám
gilicemadárra,
magyar gyerek gyógyította,
török gyerek vágta.
Jártam az erdőben is
csillagot keresve,
aranykapun én is bújtam,
és aludtam este.
Nézzetek rám, húgaim,
éjjel most nem alszom,
bámulom a holdvilágot,
véres már az arcom.
Nézzetek rám, lelkeim,
a cipőm levásott,
körmeimmel, kárörömmel
csúnya gödröt ások.
Szánjatok meg, szíveim,
rongyos a kabátom,
szédül a lánc, szédül a tánc,
már utam se látom.
Szeretem a láncot én,
de úgy fáj e sok lánc,
szeretem a táncot is én,
csakhogy ez pokoltánc.
Engedjetek innen el,
hagyjatok magamra,
este szépen süt a lámpám,
este jó a kamra.
Hagyjatok szaladni még,
tündérekbe hinni,
fehér csészéből szelíden
fehér tejet inni.
Kaláka - Kaláka

Kaláka
Kaláka
Gryllus
1977

Énekelt vers, Népzene

Kaláka - A Fekete Ember

Kaláka
A Fekete Ember
Gryllus
1993

Énekelt vers

Kaláka - Kaláka 25 / part2

Kaláka
Kaláka 25 / part2
Gryllus
1994

Énekelt vers

Kaláka - Kaláka 25 / part1

Kaláka
Kaláka 25 / part1
Gryllus
1994

Énekelt vers

Kaláka - Hol A Nadrágom? / part2

Kaláka
Hol A Nadrágom? / part2
Gryllus
1995

Énekelt vers

Kaláka - Hol A Nadrágom? / part1

Kaláka
Hol A Nadrágom? / part1
Gryllus
1995

Énekelt vers

Kaláka - Bőrönd Ödön / part2

Kaláka
Bőrönd Ödön / part2
Gryllus
1996

Énekelt vers

Kaláka - Bőrönd Ödön / part1

Kaláka
Bőrönd Ödön / part1
Gryllus
1996

Énekelt vers

Kaláka - Villon / part2

Kaláka
Villon / part2
Gryllus
1998

Énekelt vers

Kaláka - Villon / part1

Kaláka
Villon / part1
Gryllus
1998

Énekelt vers

Kaláka - Varázsvirágok / part2

Kaláka
Varázsvirágok / part2
Gryllus / Magyar Rádió Rt.
1998

Népzene

Kaláka - Nálatok Laknak-e Állatok? / part2

Kaláka
Nálatok Laknak-e Állatok? / part2
Gryllus
1998

Gyerek

Kaláka - Varázsvirágok / part1

Kaláka
Varázsvirágok / part1
Gryllus / Magyar Rádió Rt.
1998

Népzene

Kaláka - Nálatok Laknak-e Állatok? / part1

Kaláka
Nálatok Laknak-e Állatok? / part1
Gryllus
1998

Gyerek

Kaláka - Hajnali Rigók

Kaláka
Hajnali Rigók
Gryllus
1998

Énekelt vers

Kaláka - Kaláka 30

Kaláka
Kaláka 30
Gryllus
1999

Énekelt vers

Kaláka - Az Én Koromban

Kaláka
Az Én Koromban
Gryllus
1999

Énekelt vers

Kaláka - Ukulele / part2

Kaláka
Ukulele / part2
Gryllus
2000

Énekelt vers, Gyerek

Kaláka - Ukulele / part1

Kaláka
Ukulele / part1
Gryllus
2000

Gyerek

Kaláka - Egyetemi Színpad '76

Kaláka
Egyetemi Színpad '76
Gryllus
2002

Énekelt vers

Kaláka - Csak az Egészség Meglegyen

Kaláka
Csak az Egészség Meglegyen
Gryllus
2003

Énekelt vers

Kaláka - Kaláka - Kányádi

Kaláka
Kaláka - Kányádi
Gryllus / Hangzó Helikon
2004

Énekelt vers

Kaláka - Kaláka - Kosztolányi / part1

Kaláka
Kaláka - Kosztolányi / part1
Gryllus / Hangzó Helikon
2005

Énekelt vers

Kaláka - Karácsonyi Kaláka

Kaláka
Karácsonyi Kaláka
Gryllus
2005

Népzene, Pop

Kaláka - Madáretető / part2

Kaláka
Madáretető / part2
Gryllus
2006

Énekelt vers

Kaláka - Madáretető / part1

Kaláka
Madáretető / part1
Gryllus
2006

Énekelt vers

Kaláka - Arany János

Kaláka
Arany János
Gryllus / Hangzó Helikon
2007

Énekelt vers

Kaláka - Kányádi - Kicsiknek És Nagyoknak / part2

Kaláka
Kányádi - Kicsiknek És Nagyoknak / part2
Gryllus / Hangzó Helikon
2009

Énekelt vers, Vers / Hangoskönyv

Kaláka - Kányádi - Kicsiknek És Nagyoknak / part1

Kaláka
Kányádi - Kicsiknek És Nagyoknak / part1
Gryllus / Hangzó Helikon
2009

Énekelt vers, Vers / Hangoskönyv