mztsz.hu
Támogatónk:
nka.hu
youtube.com
twitter.com
facebook.com
Együttműködő partnerünk:
Zeneszöveg Womex
Kamondy Imre És A Vadsanzon Zenekar

Kamondy Imre És A Vadsanzon Zenekar

A Marat halála legendás kaposvári előadásából emlékszünk rá. Zömében a színpad bal oldalán a bolondokháza egyik lakójaként énekelt és táncolt, piros pizsamában, szelíd, kisfiús arccal. Ez a szelíd arc aztán az előadás hevületének megfelelően elkeseredetté vagy akár fenyegetővé is vált. Kamondy Imre egyike volt a kaposvári csoportos...

tovább >>

Az előadó honlapja:

www.dalok.hu/kamondyimreesavadsanzonzenekar

Az előadó Facebook oldala:

Kamondy Imre És A Vadsanzon Zenekar - Tangó A Jégen

Kamondy Imre És A Vadsanzon Zenekar
Tangó A Jégen
Szerzői Kiadás / Author's Edition
1998

Alternatív

Márciusi ifjakkal - Vadsanzon
2009. június 10. 11:29

Nem a forradalmi hevület miatt, hanem mert Kamondy Imre és Dénes József „Dönci” is március 15-én született. Stílszerűen Alkonysugárútjuk soraihoz: „A Tejút-bazár bezár, piszkos mozi, lomha kupleráj” – a Puskin mozi kávézójában cseréltünk eszmét Hosszú Lépés CD-jükről.


Kamondy Imre: Érettségi után tíz évig játszottam Kaposváron, a színház melletti mozit hívtuk kis piszkosnak. Már akkor írogattam szituációkhoz kötődően: például az „Esővonat” úgy született, hogy negyven fokos hőségben utaztam le, és csak romák ültek a vonaton. Dél-amerikai trip jött be – a vonatzakatolás eleve ilyen szambalüktetés. Valamelyik éjszaka a Pozsonyi úton szóba elegyedtem egy valaha széparcú, koszos, torzult vonású kukázó nővel. Ezek a guberálók a fájdalomtól, nélkülözéstől egyfajta lebegésben, kómaszerű állapotban vannak. Beleéltem magam, amint a nő elképzel magának egy férfit, ami nem realizálódhat, mert nincs hova menni vele, másrészt ebben a közegben nehéz normális társat találni. És álmodozik a nagy Ő-ről, aki hat csikket talál a villamosmegállóban, még a detoxikálóban is énekeli a zuhany alatt, ahová az ápolók gumikesztyűben betuszkolják, hogy neki csak a Hatcsikk kapitány kell – egykori kolléganőm, Csákányi Eszter adja elő a lemezen. A dalszövegeim inkább impressziók, kis portrék. Mint ahogy Toulouse-Lautrec rajzolgatta a bordélyházban a táncosnőket: nem puccosan, gyönyörűen kifestve, hanem kicsit már lejött róluk a máz, a sírástól elmázolódott a szemfesték, nem színészkedtek, nekem így sokkal érdekesebb.
Dönci: Bár nem terveztük, de a szöveg valahogy a lecsúszottságot járja körül. Az „Akik mindenről elkésnek” című Ady-vers esetében ez a magyar sorskérdés irányába van elemelve. A „Valcerkirály” hőse egy srác, akinek nem jött össze a hétvégi randi és hulla részegen kószál, majd fekszik a rakparton. A „William báró” egy párizsi clochard, babakocsiban tolja az összes cuccát. Ez meghatározta a dalszerkezetet, plebejus elemek tömkelegével. De mégis irodalmi az egész, mint a Rejtő-figurák esetében. A Lautrec-hangulat is bejön, sokszor meg a bohócság, a cirkusz, a groteszk irányába megy el. Ezek a dalok színházi környezet után kiáltanak – próbálkoztunk már afelé mozdulni – ez lehet a jövőnk.
Kamondy Imre: Úgy írok verset, mint amikor egy íráskivetítőn ott a szöveg, és utána nem javítok, ha nem tetszik, kidobom. Eszembe jut egy kép, s valami fecnire, legtöbbször számlákra, söralátétre jegyzem… nem otthon írógépen.
Dönci: Ha rövid a nóta, olykor én is folytatom Imi gondolatát és hozzáírok.
Kamondy Imre: Döncinek is komoly sorai vannak, egész versszak, példa az „Alkonysugárút” és a „Valcerkirály”. Úgy elcsípi a hangulatot, szinte olyan, mintha én írnám.
Dönci: Erre azért vagyok képes, mert Imit 14 éves kora óta ismerem, talán az egyetlen, akivel ilyen hosszú aktív kapcsolatom fennmaradt, mert a többiek vagy disszidáltak, vagy megőrültek, vagy meghaltak.

Wanted: Hogy jött össze Kamondy Imre és barátai, a mai Vadsanzon?
Kamondy Imre: Verebes Gyurival (dzsesszzenekarok billentyűse, festő/grafikus) 6-7 éve találkoztam és Czakó Péter basszusgitárossal (Gyárfás Trió, Grencsó, kísérleti dzsesszformációk) alakítottunk egy triót. Tom Waitset, Nina Simone kávéházi hangulatú, melankolikusabb bluesait, Willie Dixont, Screamin’ Jay Hawkinst, Zappát és a Velvet Underground/Lou Reed számait dolgoztuk fel. Aztán jött Dönci gitárosnak (Európa Kiadó, Orkesztra Luna, Balaton, Deja Vu Revue, Ági és a fiúk, ef Zámbó Happy Band, Amen), dobosunk Gyenge Lajos (ESP, Palermo, Orkesztra Luna stb.). Kisvárday Gyula tangóharmonikás is régi barát: végzett klasszikus zongorista, együtt színészkedtünk Kaposváron, most az Új Színház korrepetitora. Molnár Tamás (Quimby) szaxofonozott még pár számban. A két kulcsfigura: Dönci a maga radicsos, Jimi Hendrix-es és Gyuri a Miles Davis-es, intellektuális, cool dzsessz világával.
Dönci: A külföldi számokat Imi hangjához alakítottuk, de kezdett unalmassá válni a szolgáltató jelleg, s egyre nőtt az igényünk saját számokra, így egyre többet írtunk.

Wanted: A „Rap” című szám valamiféle fogyasztói társadalom-paródia?
Kamondy Imre: Térey János költő játéknak szánta, nem ilyeneket szokott írni, inkább hexameterekben kosztolányis, radnótis maiba ültetett gyöngyörű verseket. Összehozott egy ötoldalas rap verset, szerintem fricskának szánta, irodalomkritikusoknak. Ezt a fricskát tartom a legfontosabbnak, meg a finom iróniát: mész az utcán és ilyen hülyeségekkel találkozol, mint a Dunkin’ Donuts fánk. Bár kicsit kilóg a lemezről, de nekem ez a szám belefér. Van, akinek tetszik, van, akinek nem. Budapestben is épp ez fogja meg az embereket, hogy mennyire eklektikus, ott egy neogótikus épület, majd egy törökfürdő.

Wanted: Honnan ez a szövegmondó előadói stílus?
Dönci: Imi évtizedes színházi múltjából ered, ott teljesen elfogadott, megszokott a recitáló éneklés, csak a rockos műfajokban tűnik furcsának.
Kamondy Imre: Ha meghallgatod Másik Jánost, Cseh Tamást, vagy egy régi Velvet Undergroundot, az is ilyen énekbeszéd.

Wanted: Kurt Weill világa is beugrott a lemezt hallgatva.
Kamondy Imre: Már gimisként sikerült elcsípnem a Brecht-songok hangulatát, hála kedven Louis Armstrong lemezemnek. Ez nem azt jelenti, hogy tudok énekelni, hanem tudok atmoszférát teremteni… Az utóbbi néhány évben azért már gyakorlok, skálázom, mert ezt nem tanítják: se nem dzsessz, se nem opera, se nem rock. A berlini kabaré az amerikaival ellentétben, inkább a Nagy Endre-féle magyarhoz hasonlított. Kijött egy pali, zenekarral vagy zongorával elénekelt egy songot, utána bejött az Ady és felolvasott egy verset. Változatosan, minden műfaji megkötés nélkül, az volt a lényeg, hogy azokról az emberekről szóljon, akik abban a városnegyedben, kerületben laknak, megy legyenek szólítva, s nem bugyután, hanem bizonyos szellemiséggel. A kabaré nem feltétlenül hülyéskedést, viccmondást jelent.

Wanted: A berlini kabaré tipikusan válságidőszak terméke.
Dönci: Ez a revival rétegszinten és világméretekben is aktuálissá kezdett válni, van ebben valami apokaliptikus, nem? A világháborúk előtt erősödött meg Európában és a tengerentúlon is. Érdekes, a kultúra jelzi a válságot.

Koszits Attila
Wanted Magazin
2009. március 15.