mztsz.hu
Támogatónk:
nka.hu
youtube.com
twitter.com
facebook.com
Együttműködő partnerünk:
Zeneszöveg Womex
Misztrál Együttes

Misztrál Együttes

Az 1997-ben alakult Misztrál együttes a magyarországi zenei élet egyik népszerű formációja. Magyar és külföldi költők versei, valamint népdalfeldolgozások szerepelnek repertoárjukon. Megzenésítéseik forrása a magyar népzenei hagyomány, amelyet gyakran ötvöznek a ma divatos világzenei irányzatokkal is. Dalaik egyre inkább önálló minőséget, sajátos „Misztrál-hangzást” hordoznak. A kimagasló vokális képességű, számos akusztikus h

tovább >>

Az előadó honlapja:

www.misztral.hu

www.dalok.hu/misztralegyuttes

Az előadó Facebook oldala:

Misztrál Együttes - Dsida Jenő / part2
Misztrál Együttes - Dsida Jenő / part2

Dsida Jenő / part2

Megosztás
Kiadó: Gryllus / Hangzó Helikon
Megjelenés éve: 2007

Heinczinger Miklós – ének, szoprán-, alt- és basszus furulya, indián, moldvai furulya, doromb, klarinét 
Hoppál Mihály – nagybőgő, mélyhegedű, 12húros gitár, bendzsó-gitár, ének 
Tóbisz Tinelli Tamás – ének, 6 és 12húros gitárok, elektromos gitár 
Török Máté – ének, cselló, gitárok, mandolin, szájharmonika, koboz

Közreműködik: 
Pusztai Gábor – ütőhangszerek 
Villányi László – Hammond orgona 
Árvai Gabriella – mélyhegedű  
 

Összetartás, Szeretet

Dus sirámu rengetegben
felzokog a torz halál,
bünös arcu esti fantom
pusztulásról prédikál.

Régi nyájunk szertezüllött,
földjeinken dult rögök,
s körbe lengőn, kárörvendőn
kacagnak az ördögök.

Ők pusztitnak, ők csinálták,
szavuk átkot, bajt hozott,
gyülölködést, szertehuzást
s minden ember átkozott.

Árva ember lelke mélyén
pattannak a büncsirák
a jószándékok elhalódnak
mint a dérütötte fák.

Mesterük volt, szent kereszten
meghalt értük hajdanán,
mégse tudnak könyörülni
önmaguk és más baján.

Ütlegelnek, hajba kapnak,
irigységtől mind beteg.
Hahotáznak őszi szörnyek
s haldoklik a rengeteg.

Jaj ne halljam, jaj ne lássam,
hullj le, hullj le drága mély
édes álom, elfelejtő –
könyörülj meg rajtam, éj!

Hull az álom, jő az álom
elüzi a rosszakat.
Hólepte láthatáron
közeleg egy kis csapat,

tüzzel, hittel, lobogóval
olyan mint a régi nyáj.
Fejük felett angyal szárnyal
és királyuk nagy király.

Napkeletről fényigézet
homlokukra ránevet,
s énekelnek, zengedeznek
sose hallott éneket:

„Amikor már álmot látunk,
mikor minden elveszett
egy remény van, egy igazság,
összetartás, szeretet?

Kéz a kézben, uj utakra
Két szemünkbe szél havas
duzzadó erőnk felujjong
s int felénk az uj tavasz.”

Hull az álom, jő az álom,
elüzi a rosszakat:
hóbelepte láthatáron
lépeget a kis csapat.

Szent zenéjü rengetegben
elnémul a torz halál
s bünös arcu esti fantom
már hiába prédikál.