mztsz.hu
Támogatónk:
nka.hu
youtube.com
twitter.com
facebook.com
Együttműködő partnerünk:
Zeneszöveg Womex
Misztrál Együttes

Misztrál Együttes

Az 1997-ben alakult Misztrál együttes a magyarországi zenei élet egyik népszerű formációja. Magyar és külföldi költők versei, valamint népdalfeldolgozások szerepelnek repertoárjukon. Megzenésítéseik forrása a magyar népzenei hagyomány, amelyet gyakran ötvöznek a ma divatos világzenei irányzatokkal is. Dalaik egyre inkább önálló minőséget, sajátos „Misztrál-hangzást” hordoznak. A kimagasló vokális képességű, számos akusztikus h

tovább >>

Az előadó honlapja:

www.misztral.hu

www.dalok.hu/misztralegyuttes

Az előadó Facebook oldala:

Misztrál Együttes - Dsida Jenő / part2
Misztrál Együttes - Dsida Jenő / part2

Dsida Jenő / part2

Megosztás
Kiadó: Gryllus / Hangzó Helikon
Megjelenés éve: 2007

Heinczinger Miklós – ének, szoprán-, alt- és basszus furulya, indián, moldvai furulya, doromb, klarinét 
Hoppál Mihály – nagybőgő, mélyhegedű, 12húros gitár, bendzsó-gitár, ének 
Tóbisz Tinelli Tamás – ének, 6 és 12húros gitárok, elektromos gitár 
Török Máté – ének, cselló, gitárok, mandolin, szájharmonika, koboz

Közreműködik: 
Pusztai Gábor – ütőhangszerek 
Villányi László – Hammond orgona 
Árvai Gabriella – mélyhegedű  
 

Esti Hallucinációk

Álomra hajlott már a zöld futópaszuly.
Az esti szelek szája tárogatóba fúj,

nyöget valami régi kuruc éneket,
gyerek-sírású álmot, elmult éveket,

sötét vitézkötést vitézlő várnagyon -
Gondolom, hagyja abba, únom már nagyon.

Ringó nyugágyam mellett kis tücsök terem.
Hegedűjében csupa csikló szerelem

s amíg felringanak feszültáramú csókok,
hajdani esti séták, holdsugaras bókok,

szívemből száz emléket zuhatagba mos ki -
Gondolom: jó lesz ezt a tücsköt eltaposni.

Azután messze éjben, nádasok felett
röhejes dalba robban lángos őrület,

a hangja átkozódó, tépő és irígy:
cibálthajú aggastyán énekelhet így,

kitárt karokkal, minden őrületnek atyja,
amint nádasba tévedt eszét hívogatja -

és üvöltése fáj, mint agytépő doromb:
Hej, én vagyok az isten, mindenki bolond...

És mondom halkan: ez a végtelen, kusza
nagy relativitás legmélyebb himnusza.

Aztán felállok és szobámba ballagok.
Befüggönyözök félve ajtót, ablakot,

ideges újjam reszket, gyertyacsonkot állít,
körberakom halott őseim koponyáit

és mint komorpalástú pap, mikor temet,
énekbe kezdek én is, hangom elreked:

Körülöveztek a Halál nyögései,
a pokol kínjai elfogtak engemet - - -