mztsz.hu
Támogatónk:
nka.hu
youtube.com
twitter.com
facebook.com
Együttműködő partnerünk:
Zeneszöveg Womex
Zsludov Vagyim

Zsludov Vagyim

A nevem Zsludov Vagyim Anatoljevics, orosz értelmiségi családban születettem 1962-ben Novoszibirszkban, Nyugat-Szibériában, akkori Szovjetunióban.

Mindkét szülőm zeneszerető, apukám tangóharmonikán, anyukám mandolinon játszott. 8 évesen beadtak helyi zeneiskolába zongorát tanulni. Első 5 évet magamtól végigjártam, 6. évet szülők könyörgésére, az utolsó évet pedig a tanárom szavára (nem emlékszem pontosan mit mondott, magához hívatott az otthonába, beszélgettünk, másnap újra gyakorolni kezdtem).

Mire befejeztem a zeneiskolát, megundorodtam a zongorától annyira, hogy zenei érettségi átvételekor ünnepélyesen kijelentettem: „Vége, kifizettem az adóságomat a zeneiskola felé!” Nagy ívben kerültem a zongorát, elkezdtem dobolni, dobszerkóm nem volt, viszont ott volt rengeteg vastag könyv a házi könyvtárból, dobverőnek széktámlából kivett pálcák szolgáltak, cintányér helyett kanalak és villák egy kupacban, ez volt az első dobkészletem. Lábdobnak, emlékszem, Tolsztoj „Háború és Béke” vastag kétkötetes regényét használtam, szép tompa hangja volt!
Közben iskolában megtaláltam a porosodó hangszereket, szóltam osztálytársaimnak, csináljuk bandát, én leszek a dobos, a többiek kapják szét a gitárokat. Meg is alakult az együttesünk, játszottunk slágereket sulis bulikon, népszerűek voltunk és nagyon élveztünk. Dobszerkóm echte szovjet márkátlan volt, ma lehet, hogy a játékdobnak felelne meg, de nem volt gond, mi játszottunk, az iskola táncolt, a lányok odavoltak értünk, más nem is kellett. A cintányér állványomnak egyik lába fából volt, és egyik bulin persze eltört kritikus pillanatban, a cintányér rám esett, de jó ütemkor, úgyhogy senki sem vette észre. A lábdobnak nem voltak lábai, mindig előre akart menni, minden egyes dal után visszahúztam magamhoz.
1980-ban befejeztem az iskolát, egy évig dolgoztam, jött a katonaság, három évig voltam katona Szahalin szigeten, a szovjet-japán határ mellett. Ott is alakítottam együttest, nagyon tehetséges, igényes zenészekhez volt szerencsém, ott viszont megtudtak, hogy tudok zongorázni, onnantól kezdve már nem ülhettem dobhoz, zongoráznom kellett, zongoristánk nem volt, dobos viszont igen, méghozzá profi. Akkor kezdtem írni dalokat, szöveget együtt találtunk ki. Felléptük az iskolákban, versenyeken, amennyire katonai szolgálat megengedte. Tulajdonképpen a zene volt, ami átsegített minden akkori nehézségen, és összehozott sok értékes emberrel, akikre ma is szeretettel emlékszem vissza.
1984-ben Moszkvai egyetem következett, érthetetlen módon felvették a jogi karra, talán azért át tudtam menni a felvételi vizsgákon, mert totál esélytelennek gondoltam az egészet. Természetesen ott is alakítottam bandát, ott már „Junoszt” szovjet elektromos orgonát ismertem meg, Jane Michael Jarre zeneit azon játszottam, szépen is szólt! Párhuzamosan folyamatosan azon gondolkodtam, hogy bár szerettem a jogot, annak logikus felépítését, és jól éreztem magam az egyetemen, mégis a zenével valami többet kellene kezdeni. Elmentem tehát felvételezni a moszkvai zenei főiskolába zeneszerzői szakra. Két felvételi vizsga volt: zeneszerzés és szolfézs. Az elsőn átmentem négyessel, írtam két rövid darabot, egy keringőt és egy valamit. A vizsgáztató tanár következőképpen minősítette a szerzeményeimet: van gondolat, de nem túl mély. Én is pont úgy gondolkodtam a darabjaimról, sok erőt nem fektettem beléjük. Sajnos félreértettem a tanár urat, úgy kezdtem vélekedni magamról, mint egy középszerű átlagos zeneszerzőről, akikből százezernél is több van, minek még egy? Mivel szolfézst úgy sem kedveltem, nem mentem tovább, itt ért végét a zeneszerzői képzésem.
Majd 1989-ban befejeztem az egyetemet, és 1992-ben családi okokból ( az egyetem 1. évében megismerkedtem magyar lánnyal, aki később feleségem lett, 1992-ben házasodtunk össze ) átköltöztem Budapestre, ahol élek most is. Ügyvédként dolgozom, a zeneszerzést egy pillanatra sem hagytam abba, ( mindenkinek azt mondom, azért dolgozom ügyvédként, hogy legyen pénzem a hangszerekre! és ebben van igazság ). Évek során megismerkedtem a szintetizátor-, illetve a többsávos felvétel világával. Az első szintetizátorom Korg M1 lett, azonnal írtam egy dalt, olyan inspiratívan hatott rám a hangzása. Hűséges Cubase felhasználó vagyok, meg kellett tanulnom angolul, hogy megismerjem a program használatát.
Feleségem volt az első, aki folyton bátorította arra, hogy kiadjam a CD-n a zenémet. Aztán nagy nehezen erre rászántam magam, először baráti körömben adogattam a CD-ket, és mivel visszajelzések pozitívak voltam, bátorkodtam folytatni.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy csak a környezetem hatására folytattam zenei kísérleteimet. Volt még valaki, aki nélkül már rég abbahagytam volna az egészet. Az illető nem más, mint Jézus Krisztus, vele itt, Magyarországon találkoztam először, 1991-ben. Abszolút ateistából abszolút hívő lettem, XVIII. kerületi baptista gyülekezetben találtam szellemi otthonomat, azóta is gyakorlom hitemet mindennapokban, zeneszerzésben úgy, mint az ügyvédi tevékenységben is.
Istentől kapok inspirációt a zenéhez. A „Day One” ( „Első Nap” ) a Biblia legelején leírt teremtés hét napjából első napot jelent. Elhatároztam, hogy kiadom – ha élek, és Isten is úgy akarja – mindegyik napra egy-egy CD-t.
 

Az előadó honlapja:

www.dalok.hu/zsludovvagyim

Az előadó Facebook oldala:

Zsludov Vagyim - Day One

Zsludov Vagyim
Day One
Szerzői Kiadás / Author's Edition
2011

Pop

Két új albumom elérhetővé vált az iTune-on
2013. október 15. 14:11

Kedves instrumentális zene kedvelők! Örömmel értesítem, hogy Isten kegyelméből a múlt hét óta két instrumentális albumom: "Talking To Each

tovább >>