Nuage Project kapta meg a Dalok.hu díjat a nemrég lezárult Lemming Program Tehetségkutatón. A tehetségkutató, amin a Dalok.hu-n keresztül lehetett jelentkezni, a saját útjukat járó zenekaroknak biztosítót stúdiót, fellépési lehetőséget, szakmai segítséget és tanácsadást. Mi promóciót ajánlottunk, ennek egyik eleme a most megjelenő interjú.
A Recorder így mutatja be a zenekart és a nemrég megjelent első albumát:
“A Nuage Project "amolyan lírai alternatív" zenét játszik önmeghatározása szerint, bár talán jobb megközelítés jazzes art popnak nevezni, amiben valóban érezhető némi alteros hatás (a hangulatban, dallamvilágban); valamint más műfajok is, hiszen a zenekar négy tagja négy különböző irányból érkezett. Debütáló albumuk, a Jars Of Emotions Sitting On The Shelf 35 percben bontja ki a világukat, erős hangulatot teremtve, sokszor kifejezetten fülbemászó módon, bár a (mainstream) popnál sokkal finomabb, kevésbé tolakodó hozzáállással.”
Minket a zenéje igényessége, franciás kifinomultsága fogott meg, ami az élő fellépésen is tetten volt érthető.
Dalok.hu: Francia nevű, francia ihletettségű zenekar Budapesten. Hogy találtatok egymásra?
Nuage Project: A Nuage valójában olyan, mint a névadója, a felhők. Olyan, mint a lebegő pára, a víz, ami csak van a levegőben és hirtelen nem tudni miért, de összeáll, csodás formákat kreálva. Volt egy félig francia zeneszerző pasi, aki menekült Párizsból, meg a családja elől. Aki Budapesten, messze a fényektől próbálta megtalálni a megváltást. Volt egy enteriőrtervező lány, akivel egy neves bútorboltban összefutottak egy téli estén, a fények estéjén (Luca napján), aki még az út elején volt és a sötétben énekelt, ringatva saját magát. Volt egy elveszett dobos, aki megjárta Angliát, a koszos, patkányokkal teli raktárakat, a sörtől ragadó pubokat, megjárta a bulis Görögországot, táncoltatta a német turistákat. Volt egy basszusgitáros, aki már csak nézte a gyönyörű hangszerét és home office-ban unatkozott, hipnotikusan nézte a multik világát a képernyőn keresztül Lett először egy pár, aztán egy dob a pincében, 2020 tavaszán, szövegek angolul, majd franciául, végül lett egy nappali, ami már stúdiószoba, nagy zongorával, óriási dobbal, hangfalakkal, pedalboard-dal, több gitárral és erősítővel, ez lett a Nuage Project.
Dalok.hu: Mutassátok be a zenekar tagjait. Ki mit tesz bele a zenétekbe?
Nuage Project: Kezdjük az énekessel, mert nekünk ebben a zenében ez egy nagyon meghatározó tényező, ő Ferencz Ildi. Mindig énekelt, laikusan, autodidakta módon, órákat töltött a kanapéján az MTV előtt, hallgatva Coldplayt és sok angolszász bandát…kialakult benne a biztos hallás és a maníroktól mentes éneklés, először cover bandában tűnt fel, majd elkezdett a Nuage-ban énekelni és szöveget írni.
A billentyűs Marc Charmet, francia - magyar, Párizsban nőtt fel és fiatalon zeneszerzőnek képzelte magát. A zenei tanulmányait az École Normale de Musique Paris-ban végezte, de ott annyira megutálta a zenét - főleg a kortárs zenét - , hogy elkezdett mindenféle improvizatív, dadaista bandákban játszani, de valahogy kifogyott belőle. 15 évig nem foglalkozott zenével, majd egy nap, egy zenész barátja mondta, hogy csináljanak együtt egy cover bandát Budapesten. Csináltak is, de azóta már zenélnek együtt.
A dobos Dohy Péter, rock dobos, autodidakta módon tanult dobolni, szétutazta Európát, Londontól Krétáig zenélve különböző zenekarokkal. Legnevesebb bandája a Stenk volt, funk-punk banda 2010 felé Budapesten. Amikor ugyanaz a tag összehozta Marc-kal és Ildivel a cover bandában, lehozta az óriási dobját a padlásról és azt gondolta eljött az idő… Ő volt az első, aki egy próba alkalmával azt mondta: “Ha már ilyen sok tehetség van a zenekarban, miért nem csinálunk saját dalokat?”
A Stenkből jön a basszusgitáros, Maksai Csaba is, ahol Petivel egy összeszokott ritmus szekciót alkottak, de stílusilag annyira más zenét játszottak, kérdéses volt, hogy érdekelheti-e a mi világunk, jól érzi-e magát ebben. Saját magán is meglepődik, hogy a Nuage-ban mennyire megtalálja magát. Egy bandában, ahol fontos a hang, az akkord, ahol a bassz tud érvényesülni és nem csak a ritmika, ahol a “jazzes” énje is előjön, nem véletlen, hogy egyik nagy kedvence például Pastorius.
Dalok.hu: Nem lehet már a jó zenéket stílusként meghatározni. Mondjatok jelzőket, érzéseket vagy bármit a zenétekről, olyanok számára, akik még nem hallották.
Nuage Project: Én szeretem a crossover kifejezést használni, bár gyakran jön elő a jazz vagy filmzene, mint stílusirányzat. Múltkor a Recorder.hu Jazzy Art Popként határozott meg, Latorczai Balázs pedig Jazz Noir-nak nevezett. Nagyon izgalmasnak találjuk ezeket a meghatározásokat, mert valójában stílushatárokon táncolunk, szerintem meg kell hallgatni és mindenki döntse el, hogy neki mit jelent ez a zene, nekem pszichedelikus, mélyre ható és mélyről jövő. Pár dolog biztos, a franciaságomból adódóan szeretném, ha a zenénk elegáns chanson, nem tolakodó, minimál és dallamos maradna. Az ének borzalmasan fontos, ez adja a fő jellegünket, erre jön még a “jazzesesség” az akkordok miatt, a minimal hangszerelés és a pop dallamvilága.